It’s amazing that we’ve got a world day for everything, right? Even for this occasion: ties! How do I know? I had no clue about it until now, but I follow Marilyn Bar’s event calendar, and this event made me curious. The invitation said: arrive in a tie and choose a free long drink.
This program seemed practical in many ways. I worked overtime that day, so instead of going home to change my outfit, I went straight to my favorite night club. In a suit and a tie, of course. Evidently, not everyone understood the dress code, or maybe I was the one who was overthinking it. Anyways, when I arrived ties seemed to be everywhere: on biceps, foreheads, on dancer girls’ waists… the vibe was immaculate! After I ordered a Cuba Libre, I loosened my tie too. To be honest I like to dress elegantly, it gives quite an attitude to men, even when tired
Sometime in my mid-thirties, I attended a two-day conference at a rather fancy hotel by Lake Balaton. I arrived a bit earlier than necessary, so I thought, why not hit the bar? I mean, these events always end with drinking, so why not start that way? I ordered a Cuba Libre (it just looks like a regular Coke, you know) and opened my laptop to look busy. Then this pretty hot woman walked in, dressed in a business suit, and it seemed like she was also there for the conference. The bar was practically empty, so I figured, why not strike up a conversation? You can probably guess the rest…an hour later, we were rolling around in my hotel room. She was into some tied-up kind of fun, and I didn’t say no. Happily offered up my tie for the job.
Elbóbiskoltam talán, nem tudom hogy mennyi idő telhetett el, de arra ébredtem hogy zsibbad a kezem. Hiába szólongattam (a nevét elfelejtettem), semmi. Egyértelműen lelépett. Közben csörgött a mobilom, de felvenni nem tudtam. Szóval feküdtem ott egyszál semmiben, kezeim a fejem fölött és azon gondolkodtam, hogy vajon véget ért-e már az aznapi konferencia. A nap már lement, amikor valaki kopogott az ajtón. Annyira pánikba estem, hogy “segítség”-et kiáltottam.
Halk beszéd, léptek és csend. Na gondoltam, itt maradok holnap délig a kedvenc nyakkendőmmel ágyhoz kötve, csodás. Kis idő múlva zörgött a zár, nyílt az ajtó, a szobalány pironkodva dobott a labaim köze egy törölközőt. Nem nagyon kellett mondanom semmit, ő pedig szerencsére nem kérdezett, amiért abban a percben nagyon hálás voltam. A nyakkendőt sajnos nem sikerült megmenteni, el kellett vágni.
Az aznapi konferencia valóban véget ért, de ha tartott volna, nyilván akkor sem csatlakozom. Másnap délelőtt már kénytelen voltam megjelenni, a főnökömnek rosszullétet kamuztam az előző napról. Beültem néhány kollegám unott arca közé az utolsó előtti sorba, és hallgattam az előadást. Nem érdekelt, semmi másra nem tudtam gondolni, csak a nőre. Értettem is, meg nem is a rejtélyes eltűnését.
Egyszer csak felkaptam a fejem, mintha az ő hangját hallottam volna, és valóban: a színpadon állt, előadást tartott. Ott állt komoly arccal, kiskosztümben, makulátlan külsővel. Nem volt az esetem, de mégis volt benne valami lenyűgöző, mert mindenki figyelmét fel tudta kelteni. Egy pillanatra mintha rám nézett volna, de hamar átsiklott rajtam a tekintete. Eldöntöttem, hogy megkeresem az előadás után. Nem sikerült, de a nevét megtudtam, és nyomozni kezdtem. Néhány óra múlva meglett a telefonszáma.
Kiderült, ő küldte a szobalányt, hogy szabadítson ki az általa okozott fogságomból. Valahogy vonzott a gonoszsága, pedig megalázott, nem is kicsit. Annyit megtudtam, hogy nem gonosz, csak haragszik az összes férfira, egyetlen férfi miatt.
Tehát, kedves férfitársaim, csak óvatosan a női érzésekkel, mert olyan ez, mint a pillangóhatás. Egyetlen alkalom, amikor egy nőt vérig sértesz, valahol másutt egy gyanútlan férfi méregdrága olasz nyakkendőjének a halálát okozza. Több méregdrága nyakkendőjének is, pontosabban. Találkoztam vele még párszor az eset után…
Leave a Reply