Ezt az évszakot imádom a legjobban! Mindig valami újat hoz, valami izgalmasat, valami különlegeset.
Mindenhol érezhető, hogy megváltozott a levegő, megváltozott a hangulat, Budapest mintha újjászületne ilyenkor. Megnyitnak a teraszok, az emberek ráérősen kávéznak a napsütésben, a nők kivirágoznak. Lekerül a téli kabát, a sál és a csizma, láthatóvá válnak újra a gyönyörű dekoltázsok, megvillannak a formás lábak, az ember ilyenkor örömmel nézelődik a napszemüvege mögül.
Az éjszakai bárok élete is felpezsdül, esténként kisebb-nagyobb csapatok indulnak neki egy varázslatos éjszakának, az utcák nem üresek többé, az éjszakai klubok megtelnek élettel.
A magam részéről mindig szeretek új helyeket felfedezni, de a legnagyobb kedvencem mégiscsak a Marilyn Night Club marad. A best gentlemen’s Club ever! Ez az a hely, ami kiváló a megújulásában, most éppen a belső tér változott, ha lehet, akkor még hangulatosabb és még fényűzőbb lett, mint valaha. De nem csak ebben a tekintetben változott a látvány! Új sztriptíz táncoslányok érkeztek, a világ minden pontjáról, talán sosem volt ennyire egzotikus a felhozatal.
Az izgalmas lapdance, pole dance, és table dance műsorok mellett minden héten valami elképesztő meglepetéssel vár az eseménynaptár.
Felpörögtek a legénybúcsúk is, persze ez nem meglepő, állítom, hogy Budapesten nincs még egy olyan sztriptízbár, ahol ennyire színvonalas műsort kapsz! A rúdtáncos lányok hihetetlenül profik, ahogyan a pultosok is, az egész személyzet lenyűgöző. És hiszed, vagy sem, az itallap árai nem szöktek az egekbe, itt nyugodtan fogyaszthatsz kedvedre, nem hagyod ott inged-gatyád, hogy kifizesd a számlát. Érdemes figyelni az eseményeket, mert ezeken az estéken welcome drink-el, vagy őrült kedvezményekkel várnak. Ilyen ez a Marilyn Table Dance Bar, a legeslegjobb a fővárosban!
Emlékszem a régi tavaszokra a kilencvenes évekből. Akkor minden hétvége egy külön fejezet volt. Általában péntek este kezdődött, egy félig üres bárpultnál, és valahol vasárnap délután ért véget a Dunaparton, amikor már a cipőmben homok volt, a hangom rekedt, és halvány gyanúm volt róla, hogy három nap alatt többet nevettem, mint egész télen. Egyik szórakozóhelyről mentünk a másikra, mintha nem lenne holnap. Amikor felkelt a nap, néhány órára hazatértem, kipihentem az estét, de még le sem ment a nap, én már újra úton voltam, várt a budapesti éjszaka, a varázslatos fényeivel, a boldog emberekkel, és a tavaszi éjszaka ígéretével.
A tavasz már csak ilyen. Nem kérdez, csak betolja az ajtót, és azt mondja: „Na, gyerekek, ideje élni egy kicsit.”
Most már persze okosabb az ember. Vagy legalábbis lassabb. De amikor kisüt a nap, és az első teraszos sört leteszik elém, ugyanaz az érzés jön vissza, rengeteg emlék tör elő, egy-egy illattól, vagy szimplán csak a tavaszi szellő érzésétől a bőrömön. A város zsong, az emberek mosolyognak, és a levegőben ott van az a régi ígéret: hogy most bármi megtörténhet.
És hidd el, tavasszal általában meg is történik.
Vélemény, hozzászólás?