Mi is az a társkeresés? Gyakorlatilag egy befektetés.
Gondolj bele egy kicsit. Régen mit csináltál, mielőtt elmentél hétvégén egy diszkóba, szórakozóhelyre, egy koncertre vagy teljesen mindegy hova, de ismerkedési szándékkal? Előtte befektettél. Nem is keveset. Vettél egy új ruhát, mert a régi már nem tetszett. Vettél egy cipőt, ami passzol hozzá. Megvetted azt a parfümöt, amiről azt gondoltad, hogy majd mindenki megfordul utánad. Elmentél fodrászhoz, a nők sminkeltek, a férfiak belőtték a hajukat, borotválkoztak, készülődtek. Belefektetted az idődet, az energiádat és természetesen a pénzedet is.
Ez egy teljesen célorientált befektetés volt, hiszen a végső cél nem az volt, hogy megnézd, milyen a diszkó világítása, hanem az, hogy bepasizz vagy becsajozz.
Majd megérkeztél az adott helyre puccban-glancban, körbenéztél, felmérted a terepet, és kiszúrtál valakit, aki valamiért megtetszett. Lehetett a mosolya, a kisugárzása, a mozgása, a tekintete vagy egyszerűen csak az a megmagyarázhatatlan valami, ami miatt odavonzott. Megpróbáltad vele felvenni a kapcsolatot. Férfiként meghívtad egy italra, nőként elfogadtad az italt, és létrejött a kapcsolódás. Elindult egy beszélgetés, amiből vagy lett valami, vagy nem, de legalább megvolt rá az esély.
Ezzel szemben mi történik most?
Felregisztrálsz egy társkeresőre. Előfizetsz, mert anélkül lófaszt nem tudsz csinálni. Az ingyenes verzió nagyjából arra jó, hogy lásd, mennyi mindenből maradsz ki, ha nem fizetsz. Feltöltesz magadról néhány előnyös képet, jó esetben írsz magadról egy frappáns bemutatkozót, azután elkezded pörgetni az oldalt. Balra, jobbra, balra, jobbra. Ismerős?
Na de mit is csinálsz valójában?
Pontosan ugyanazt, mint régen. Befektetsz. Pénzt, időt és energiát. Kitalálod, milyen képet tölts fel, mit írj magadról, mennyit mutass magadból, mennyire legyél vicces, komoly vagy titokzatos. Nézegeted a profilokat, mérlegelsz, válogatsz, próbálsz jó döntéseket hozni. Ugyanúgy dolgozol a sikerért, csak most ezt már egy kijelző előtt ülve teszed.
És hol romlik el az egész?
Ott, hogy találsz valakit, aki tetszik, akit nyilván nem tudsz egyből meghívni egy italra. Nem tudsz vele összenézni a pultnál. Nem tudod leolvasni a testbeszédét, a mosolyát, a gesztusait. Marad az üzenetváltás, így elkezdesz vele kommunikálni.
Igen ám, de közben jó eséllyel még minimum hat másik jelölttel is kommunikálsz. És nagy valószínűséggel ő is ugyanezt csinálja. Egyik chatablak nyílik a másik után. Kinek mit írtál? Ki mit válaszolt? Hol tartotok? Mikor ígérted meg, hogy visszaírsz? Mire észbe kapsz, már nem is emberekkel beszélgetsz, hanem megnyitott fülekkel és értesítésekkel zsonglőrködsz.
És ezzel együtt el is megy a fókusz hat-hét különböző irányba.
Namármost!
Amikor a diszkóban meghívtad a csajt egy italra, nem kezdtél el körberohangálni, hogy akkor gyorsan meghívsz még hat másikat is, biztos ami biztos. Nem álltál sorba hét különböző nő előtt ugyanazzal a dumával, miközben az első még ott ült veled szemben. Hanem arra az egyre koncentráltál. Arra voltál kíváncsi, hogy működik-e köztetek a kémia, vagy sem.
És nőként sem az történt, hogy miközben az italodat szürcsölgetted valakivel, közben még hat másik pasival szemeztél folyamatosan, hátha valamelyik jobb lesz. Legalábbis a legtöbben nem így csinálták.
Volt egy helyzet. Volt egy ember. Volt egy lehetőség. Aztán vagy működött, vagy nem.
Később pedig kiderült, hogy a befektetésed megtérült-e. Ha igen, akkor konfetti, boldogság, telefonszámcsere, következő randi. Ha pedig nem, akkor sem történt világvége. A következő hétvégén újra felöltöztél, újra befektettél, és kezdted elölről.
Pont ezért gondolom azt, hogy valahol itt megy félre az egész online társkeresés.
Ha találtál valakit egy online társkereső felületen, akit érdekesnek találsz, akkor összpontosíts arra az egy emberre. Adj neki valódi figyelmet. Ismerd meg. Beszélgess vele. Ne azon agyalj közben, hogy mi van, ha a következő lapozásnál még jobb jön. Ez nem egy webáruház, ahol mindig van egy akciósabb termék a következő oldalon.
Ha mégsem ő az, akit keresel, akkor sincs semmi baj. A többiek megvárnak. Jövő hétvégén is ott lesznek a diszkóban. Pont ugyanúgy, ahogy az alkalmazásban is ott lesznek holnap, jövő héten és valószínűleg jövő hónapban is.
Viszont juss el vele egy személyes találkozásig. Lehetőleg minél hamarabb. Mert minél több idő telik el kizárólag az online kommunikációval, annál inkább fogy az érdeklődés egymás iránt. Elfárad a beszélgetés, elfogynak a témák, és közben kialakulhat a fejedben egy olyan kép a másikról, ami valójában nem is létezik.
A fantáziád szépen kitölti a hiányzó részeket. Elképzeled a hangját, a mozdulatait, a humorát, a személyiségét. Idealizálod. Aztán amikor végre találkoztok, könnyen lehet, hogy a valóság egyáltalán nem hasonlít arra a mozira, ami addig a fejedben futott. Nem azért, mert a másik rosszabb ember lenne, hanem mert nem az, akit te közben megalkottál magadnak.
Befektetés. Pénz. Idő. Energia. Figyelem. És mindenekelőtt fókusz szükségeltetik a társkereséshez.
Mert a célorientált működés legfőbb motivációja mindig is a siker volt. A sikerhez pedig nem elég jelen lenni. Bele is kell tenni azt, amire szükség van.
Befektetés nélkül nincs profit. Tetszik érteni?
Vélemény, hozzászólás?