Azok a csodálatos 90-es évek

Aki már felkarcolta az ötödik X-et, ahogyan én is, az nosztalgikusan gondol vissza a 90-es
évekre. Az egyetlen zavaró tényező belegondolni, hogy az bizony 30 éve volt. 
Retro Party volt a Marilyn bárban, és fergeteges volt, mint minden rendezvény. A zenék és a
hangulat visszarepítettek a múltba. Mennyire gondtalan időszak volt, te jó ég! Nyílván ebben az is
közrejátszik, hogy huszonéves voltam, és őszintén, mi gondja van egy huszonévesnek? Már nem
vagy kamasz, ezért nincsen agyi rendellenességed. De még igazán felnőtt sem vagy, nincs
családod, feleséged (jó esetben), nincs rajtad semmilyen felelősség. Viszont van már önálló
kereseted, amit arra költesz, amire akarsz! Nos, én szórakozásra költöttem a keresetem nagy
részét. Isteni szórakozóhelyek voltak a 90-es években! 

Albérletben éltem Budán 19 éves koromtól, indokolatlannak éreztem tovább a szüleim nyakán
lógni. Fősuli mellett dolgoztam, ebből tudtam finanszírozni a lakhatásom és a partyzást.
Valójában akkoriban más nem is érdekelt. Néhány hónap után a főiskolát elengedtem, és
halasztottam egy évet. A munkám nem volt túl jó, de nem fizetett rosszul. Utólag belegondolva az
volt életem legcsodásabb éve. 

Hétfőtől-péntekig dolgoztam, és egy teljes éven át minden péntek és szombat estém a
szórakozásról szólt. Micsoda év volt, atyaég! A 90-es évek elején rengeteg szórakozóhely
nyitotta meg kapuit, jobbnál-jobb szórakozóhelyek. Kivétel nélkül mindenki megtalálta a
számításait. Mi a haverokkal  bejártuk szinte az összeset. De általában a szórakozóhelyekre nem
lehetett korán érkezni, mi viszont szerettük minél korábban belevetni magunkat az éjszakába.
És akkor találtunk rá a Marilynre. Este 9-kor nyitott, hajnal 4-kor zárt. Egyébként a nyitvatartás
azóta is változatlan. Tehát úgy alakult, hogy a Marilyn lett a gyülekező helyünk, és nem is
találhattunk volna ennél jobbat. Egy idő után törzsvendégek lettünk, minden pénteken és
szombaton itt indult a buli, sőt nagyon sokszor itt is végződött. Egy idő után névről ismertünk
mindenkit, úgy éreztük, hogy egy jó nagy család részei lettünk. 

Volt persze akkoriban már több sztriptíz bár Budapesten, de a Marilyn volt az egyetlen hely, ahol
soha nem húzták le a vendégeket. Sem a pultosok, sem a táncoslányok. Így jó szívvel mertük
ajánlani mindnekinek. Pezsgett az éjszakai élet a fővárosban, rengeteg külföldi érkezett, a
szórakozóhelyek teltházzal dübörögtek minden hétvégén. A Marilyn bejárata előtt szombat
esténként kígyózó sorok álltak, ahogyan a diszkók bejárata előtt is. Jó volt VIP vendégnek lenni,
nekünk bármikor jutott hely.

Úgy éreztük, hogy az éjszaka császárai vagyunk, és azt akartuk, hogy ez az életforma örökké
tartson. Nyáron Balatonon  buliztunk rengeteget, de még akkor is előfordult, hogy a Marilynben
ért minket a hajnal. Nyilván mindenkinek nosztalgikus a fiatalkora, persze aki jól használta ki
ezeket az éveket. Azt hiszem, én megtettem amit lehet. 

Egy évig tartott az aranyélet, azután kénytelen voltam visszamenni a fősulira. Persze a bulizás
azután sem ért véget, csak ritkábban jártunk el. Mindenkinek kezdett komolyodni vagy a
munkahelye, vagy a párkapcsolata. Nekem persze egyik sem, és akkor jöttem rá, hogy bátran el
lehet indulni szórakozni egyedül is, hiszen a legtöbb helyen névről ismertem a személyzetet, a
vendégek negyedét pedig látásból. 

Néhány év múlva az én munkám is kezdett komollyá válni, sok diszkó bezárt, a vendégek
mindenhol lecserélődtek, így a kétezres évek elején már egy kicsit visszavettem az
éjszakázásból. Az egyetlen hely, ahova a mai napig járok, az a Marilyn. Nem véletlen! 
Figyeljétek a csütörtöki eseményeket, mert itt mindig történik valami, ami miatt érdemes rászánni
egy estét! Ja nem is minden héten, de legalább időnként. Ne felejtsétek el, hogy kik voltatok
fiatalon, a szórakozást nem lehet kiiktatni az életünkből! Anélkül nincs értelme semminek!
Gyertek, lazuljatok le, kapcsolódjatok ki időnként, ez ad töltést a mindennapokhoz!

Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük