Szerző: peter

Szerintem túl van értékelve a Valentin-nap. Nem azt mondom, hogy nem hiszek a szerelemben, a
kedvességben, a boldogságban, az ajándékozásban, vagy az ünneplésben. Külön-külön mind
oké, csak így egyszerre sok az egész. Azt gondolom, hogy igen sokan értenek velem egyet,
mivel a Marilyn Night Club Valentin-rendezvényén szinte teltház volt! Olyannyira, hogy még két
napra meghosszabbították az eseményt, így Valentin-hétvége lett belőle! Na és kik járnak
sztriptíz bárba Valentin-napon? Hát ugye, hogy nem a boldog párok! Szóval az elméletem engem
igazol!

Egyszer (egyetlen egyszer életemben) én is párban töltöttem ezt a szerelmesek számára
fenntartott jeles ünnepet. Bevallom, nem voltam szerelmes, néhány hete tartott a kapcsolat a
lánnyal, akit mondjuk nevezzünk Vikinek. 
Viki jó csaj volt, okos, független, és kimondottan szórakoztató. Végre egy lány, akinek volt
humora, nem kellett neki megmagyarázni a poénokat, és nem sértődött meg olyasmin, amin más
lányok igen. Érdekesnek találtam, kellemes volt vele időt tölteni. Tehát néhány hete
találkozgattunk, amikor elérkezett február 14. Egy ideig dilemmáztam, hogy randira hívjam-e
aznap, tartottam tőle, hogy többet lát a dologba, mint amennyi. 
Végül meghívtam egy fasza kis étterembe vacsorázni. Ő éppen olyan zavarban volt, mint én,
ugyan virággal, csokival, vagy bármiféle ajándékkal nem készültem, mégis percekig tartó kínos
csend telepedett ránk a vacsora asztalnál. Az étterem készült a nagy napra, piros és rózsaszín
szívecskék díszítettek plafontól a padlóig mindent. Ötfogásos menü volt, az összes kaja
valamilyen szerelemre vagy szexre utaló fantázianévvel. Akkor tört meg a jég köztünk, amikor a
menüt kezdtük lapozni. Amilyen neveket adtak az ételeknek, az a gasztronómia ellen előre
megfontolt szándékkal elkövetett kegyetlenség volt. Mint például Ámor nyila (nyáron sült hús),
vagy a desszert, mint édes beteljesülés. Perceken belül sírtunk a röhögéstől. 
A vacsora egyébként tízpontos volt, és a borok is mind passzoltak a menühöz. Vikinek volt egy

kedvenc játéka, megpróbálta kitalálni a többi asztalnál ülő pár történetét. Nevet is adott a
szereplőknek, és részletesen mesélt róluk, mintha ismerné őket. Például Julcsi és János, 20 éve
házasok, János szerencsejáték függő, az örömlányokat sem veti meg, már évekkel ezelőtt
elpókerezte a család minden vagyonát, de Julcsi ebből mit sem sejt. Julcsi háztartásbeli,
takarítás mániás, drága porcelánokat gyűjt, és fogalma sincs róla, hogy János már régen hamisra
cserélte a nippek nagy részét, hogy törlessze a tartozásait. Egyébként a pincérnő János
szeretője, nem véletlen ejtette el a tányérokat, hanem dühében, hogy János pont ide hozta az
asszonyt, pont ezen az estén. 

Viki minden párnak kitalált egy sztorit, az este egyre szórakoztatóbban telt, a bor kezdett a
fejünkbe szállni. Mire eljutottunk az “édes beteljesülésig”, addigra már kiveséztük az egész
éttermet, vendégestül, személyzetestül. Ekkor megkértem Vikit, hogy most rólunk meséljen.
Kicsit vonakodott, de aztán végül belekezdett: Viki és Szabolcs, megrögzött szinglik mindketten.
Fogalmuk sincs, hogy mit keresnek ebben az étteremben Valentin-napon, hiszen egyikük sem
vágyik komoly kapcsolatra. Egyébként remekül összepasszolnának, de egyikük sem hajlandó
feladni a függetlenségét. Családot, gyereket nem szeretnének. Egyetlen estére eljátszanak egy
normális párt, de mindketten tudják, hogy egy hónap múlva már egymás nevére sem emlékeznek
majd. Most viszont ez az este az övék. Kipróbálják, hogy mi lenne, ha… de valójában nem lesz
folytatás. 

Nem nevettem. Ő sem.

A leírása tű pontos volt.

Nem vitatkoztam vele, és ő nem is várta el, hogy megcáfoljam a hallottakat.

Aznap este még feljött hozzám, egy tökéletes randink volt, de reggel csak egy cetli fogadott az éjjeliszekrényen, rajta egyetlen szó:
freedom. 

Sosem láttam többet. De sokat gondoltam rá még hetekig, hónapokig. Van az a mondás, hogy
“ha szereted, elengeded”. Talán szerettük egymást. Ki tudja?

Nektek mit hozott a Mikulás? Nekem egy állati jó party-t a Marilyn bárban! Van abban valami
szürreálisan egyedi, amikor sztriptíz táncos csajok Mikulás sapkában táncolnak, nem? Vagy
télanyónak öltözve, szexi kivitelben, offkorsz. 
A megszokottnál is jobb volt a hangulat, elég sok párt is láttam, amire én azt mondom, ez igen!
Miért ne lehetne párosan élvezni a műsort? Egyébként tudtátok, hogy a Marilynben még ilyen
szolgáltatás is van? Eljöhetnek párok, és az asszony meglepheti az urát egy privát tánccal! Vagy
együtt kérhetnek privát táncot a lányoktól. Azért ez fel tud pörgetni egy kapcsolatot rendesen!
Zseniális! Családbarát sztriptízbár. Nem véletlen, hogy ez a legmenőbb Night Club 
kishazánkban.

A táncos lányok minden eseményen kitesznek magukért, akkor is képesek meglepni, ha
századszor látod őket. Művészet ez, én mondom! Higgyétek el, rengeteg night club-ban
megfordultam már, nemcsak itthon, külföldön is, de a magyar lányoknak nincs párja sehol!
Érdekesek, izgalmasak, titokzatosak és végtelenül kedvesek. 
Sok helyen láttam már unottan vonagló nőket a rúdon, kaptam számtalan öltáncot rezzenéstelen
arccal, ahol látszott a lányokon, hogy alig várják, hogy véget érjen az adott idő. A Marilynben ez
kizárt!

Valójában az sem gyakori, hogy az estéknek tematikája legyen. A legtöbb helyen mindig ugyanaz
van, ugyanazok a lányok, ugyanaz a zene, estéről estére. Itt, a Marilynben várom az
eseményeket, mint egy kisgyerek a Mikulást. 
A Mikulás Partynak már-már családias hangulata volt. Ezt is nagyon szeretem ezen a helyen,
látszik a személyzeten, hogy régóta együtt dolgoznak, és valóban az a céljuk, hogy a vendégek a
lehető legjobban érezzék magukat.

Néhány évvel ezelőtt jártam egy Night Club-ban Ausztriában, éppen ilyentájt, december elején.
Üzleti úton voltam, gondoltam, este elmegyek csavarogni, és kiengedem a gőzt. A hely kicsi volt,
és alig néhány ember lézengett odabent. A berendezés elég puritán volt, látszott, hogy nem
igazán akarnak bele fektetni. Összességében lehangoló volt az egész, de azért rendeltem egy
italt. Egy keveset ücsörögtem a bárpultnál, és körbe néztem. Egyetlen táncos lányt sem láttam.
Megkérdeztem a pultost, hogy hol vannak a lányok. Vannak?- kérdezett vissza. -Itt egy táncos
lány van és egy színpadi műsor van félóránként. Szemrevételeztem a színpadot. Egy kb 3×3
méteres rozoga emelvény volt, a falon néhány ikeás tükör, közepén a rúd. Valójában akkor kellett
volna kifizetnem az italomat, és tovább állni, de olyan ez, mint a szar horror film. Az első 10 perc
után tudod, hogy egy D kategóriás szar, tudod azt is, hogy nincs értelme tovább nézni, de akkor
is végig nézed, valami megmagyarázhatatlan okból.

25 perccel és két itallal később a rozoga színpad vörös fényt kapott, és a pultos felkonferálta
Anasztáziát. A négy-öt csocsesszel, akik rajtam kívül a bárban tartózkodtak, megtapsoltuk a
konferálást, ezt követően színpadra lépett Ő. 
Anasztázia nagyon magas volt, és nagyon vékony. Ahogyan közelebb ért, megcsillant a fény
izmos karján és vádliján. Fiatal volt, a bőre kreol, és kimondottan jól táncolt a rúdon. Az arca is
szép volt, vörös parókát viselt, hibátlan fogsorával elbűvölő volt a mosolya, tényleg csak az
ádámcsutka volt az egyetlen, ami nem illett a képbe. 
Amikor vége lett a műsornak -ami egyébként tök színvonalas volt a helyhez képest-
megkérdeztem a pultost, hogy a következő félórában lány is várható-e a színpadon. Azt mondta,
hogy nem, ma este csak Anasztázia lép fel, ki van írva a bejáratra. 
Fizettem és eljöttem, nem sok fantáziát láttam az este hátralevő részében. Megnéztem azért az
ajtót, valóban szerepeltek ott női nevek, minden nap más, de semmi több infó. Végülis ez is egy
módja a tematikus estéknek, nem? Azon a decemberi estén engem megtréfált a Mikulás…

Aki már felkarcolta az ötödik X-et, ahogyan én is, az nosztalgikusan gondol vissza a 90-es
évekre. Az egyetlen zavaró tényező belegondolni, hogy az bizony 30 éve volt. 
Retro Party volt a Marilyn bárban, és fergeteges volt, mint minden rendezvény. A zenék és a
hangulat visszarepítettek a múltba. Mennyire gondtalan időszak volt, te jó ég! Nyílván ebben az is
közrejátszik, hogy huszonéves voltam, és őszintén, mi gondja van egy huszonévesnek? Már nem
vagy kamasz, ezért nincsen agyi rendellenességed. De még igazán felnőtt sem vagy, nincs
családod, feleséged (jó esetben), nincs rajtad semmilyen felelősség. Viszont van már önálló
kereseted, amit arra költesz, amire akarsz! Nos, én szórakozásra költöttem a keresetem nagy
részét. Isteni szórakozóhelyek voltak a 90-es években! 

Albérletben éltem Budán 19 éves koromtól, indokolatlannak éreztem tovább a szüleim nyakán
lógni. Fősuli mellett dolgoztam, ebből tudtam finanszírozni a lakhatásom és a partyzást.
Valójában akkoriban más nem is érdekelt. Néhány hónap után a főiskolát elengedtem, és
halasztottam egy évet. A munkám nem volt túl jó, de nem fizetett rosszul. Utólag belegondolva az
volt életem legcsodásabb éve. 

Hétfőtől-péntekig dolgoztam, és egy teljes éven át minden péntek és szombat estém a
szórakozásról szólt. Micsoda év volt, atyaég! A 90-es évek elején rengeteg szórakozóhely
nyitotta meg kapuit, jobbnál-jobb szórakozóhelyek. Kivétel nélkül mindenki megtalálta a
számításait. Mi a haverokkal  bejártuk szinte az összeset. De általában a szórakozóhelyekre nem
lehetett korán érkezni, mi viszont szerettük minél korábban belevetni magunkat az éjszakába.
És akkor találtunk rá a Marilynre. Este 9-kor nyitott, hajnal 4-kor zárt. Egyébként a nyitvatartás
azóta is változatlan. Tehát úgy alakult, hogy a Marilyn lett a gyülekező helyünk, és nem is
találhattunk volna ennél jobbat. Egy idő után törzsvendégek lettünk, minden pénteken és
szombaton itt indult a buli, sőt nagyon sokszor itt is végződött. Egy idő után névről ismertünk
mindenkit, úgy éreztük, hogy egy jó nagy család részei lettünk. 

Volt persze akkoriban már több sztriptíz bár Budapesten, de a Marilyn volt az egyetlen hely, ahol
soha nem húzták le a vendégeket. Sem a pultosok, sem a táncoslányok. Így jó szívvel mertük
ajánlani mindnekinek. Pezsgett az éjszakai élet a fővárosban, rengeteg külföldi érkezett, a
szórakozóhelyek teltházzal dübörögtek minden hétvégén. A Marilyn bejárata előtt szombat
esténként kígyózó sorok álltak, ahogyan a diszkók bejárata előtt is. Jó volt VIP vendégnek lenni,
nekünk bármikor jutott hely.

Úgy éreztük, hogy az éjszaka császárai vagyunk, és azt akartuk, hogy ez az életforma örökké
tartson. Nyáron Balatonon  buliztunk rengeteget, de még akkor is előfordult, hogy a Marilynben
ért minket a hajnal. Nyilván mindenkinek nosztalgikus a fiatalkora, persze aki jól használta ki
ezeket az éveket. Azt hiszem, én megtettem amit lehet. 

Egy évig tartott az aranyélet, azután kénytelen voltam visszamenni a fősulira. Persze a bulizás
azután sem ért véget, csak ritkábban jártunk el. Mindenkinek kezdett komolyodni vagy a
munkahelye, vagy a párkapcsolata. Nekem persze egyik sem, és akkor jöttem rá, hogy bátran el
lehet indulni szórakozni egyedül is, hiszen a legtöbb helyen névről ismertem a személyzetet, a
vendégek negyedét pedig látásból. 

Néhány év múlva az én munkám is kezdett komollyá válni, sok diszkó bezárt, a vendégek
mindenhol lecserélődtek, így a kétezres évek elején már egy kicsit visszavettem az
éjszakázásból. Az egyetlen hely, ahova a mai napig járok, az a Marilyn. Nem véletlen! 
Figyeljétek a csütörtöki eseményeket, mert itt mindig történik valami, ami miatt érdemes rászánni
egy estét! Ja nem is minden héten, de legalább időnként. Ne felejtsétek el, hogy kik voltatok
fiatalon, a szórakozást nem lehet kiiktatni az életünkből! Anélkül nincs értelme semminek!
Gyertek, lazuljatok le, kapcsolódjatok ki időnként, ez ad töltést a mindennapokhoz!

Milyen egy tematikus nap egy sztriptíz bárban? Vérpezsdítő!
Habár, a Marilyn Table Dance Bar-ban sosem unalmas a műsor, a hely igényes, a lányok dögösek, a műsor változatos, mégis színt visz a szórakozásba, ha az estének van témája. És ami fergeteges, hogy minden csütörtökön van 1-1 ilyen rendhagyó este.
Most, február utolsó napján karnevállá változik a Marilyn. A csajokon sejtelmes maszk lesz, ami többet takar, mint a falatnyi tanga rajtuk, és ez baromi izgató.

A karnevál nem volt mindig elérhető a jónép számára, a XVI.-XVII. században még állati erkölcsösek voltak a népek, ezért tiltották, mivel bujaságot szimbolizál.
Bezzeg most! Vegyük például a riói karnevált, na ott aztán van bujaság, egyszer biztosan megnézem! Velencében már jártam, de a riói nyilván mindent visz. Nálunk busójárás van, az a legkevésbé sem érdekel, ezért is örültem a Marilyn kínálatának, mivel sokkal inkább passzol az ízlésemhez.

Az italok, mint mindig, kifogástalanok, itt fixen azt kapod, amit kérsz, nem cseszik tele jéggel a koktélodat, nem vizezik fel a piádat. A pultos csajok tényleg a kedvedben járnak, nem játsszák meg magukat, nem egy erőltetett izzadtságszagú helyen vagy, itt magas a színvonal.
A táncos lányok formásak, vonzóak, jól érzed magad a közelükben. A rúdtánc műsor kiváló, a table dance színvonalas, ezek a csajok nem szégyenlősek.
Az egész helynek van egy varázslatos színvonala, amitől azt érzed, hogy igen! Jó striptease bárba tévedtél be!

A privát táncok helyszínei izgalmasak, a választék lenyűgöző. Becsukod az ajtót magad mögött, kényelmesen elhelyezkedsz, és nézed a műsort, ami csak neked szól. A lányok pedig értik a dolgukat, elhiheted!
Nem véletlenül a törzshelyem, minden feltételnek megfelel ez a night club, pedig nálam magas a mérce. Egyik haver tavasszal nősülni készül, a legénybúcsú helyszínén nem kell tovább agyalni, életreszóló lesz, azt garantálom. Ő csak annyit kért, hogy azért ne legyen teljesen Másnaposok feeling, a többit rám bízza. Barátom, jó tanút választottál. Ami a Marilynben történik, az a Marilynben is marad!

A következő tavaszváró tematika lesz, én biztosan elmegyek, és megnézem a kis bimbódzó és nyíló virágokat, kiváncsi vagyok, mit tesznek le az asztalra… bár ezt te is tudod, én is tudom, hogy egy sztriptíz bárban mi kerül az asztalra!

Twixmas party volt a Marilyn Night Club-ban. De micsoda Party volt! Budapest legmenőbb éjszakai klubjához méltó évzáró buli, ami megkoronázta a 2024-es évet!
Komolyan mondom, ha még soha nem jártatok sztriptíz bárban, eszetekbe ne jusson máshová menni. Ez legyen az első, és máshová nem is érdemes! Itt mindent megtalálsz, amit csak szeretnél: Lap Dance, Pole Dance, Table Dance, a rúdtáncos műsor mindig színvonalas, az öltánc változatos, rengeteg különterem van, ahol a műsor csak neked szól.
A bárpult kínálata végtelen, a személyzet tízpontos, a zene is kiváló! Ha valahol érdemes zárásáig maradni, akkor ez az a hely: a Marilyn Budapest!

Btw, tudjátok, hogy mit jelent a “twixmas” kifejezés? Maga a szó a régimódi „betwixt” szóból ered, jelentése: között.
Biztosan mindenki megélte már azokat a karácsonyt követő napokat, amikor nem veszel fel nappali ruhát, nem mozdulsz ki otthonról, tulajdonképpen napokig pizsamában zabálsz reggeltől-estig, sósra-édes, édesre-sós, majd ismétlés rosszullétig. A maximum testmozgás a hűtő és a kanapé közötti táv, egyébként egyik kézben tv távirányító, másikban telefon, és kéne egy harmadik, amivel szájba lehet lapátolni a kaját. Ez a Twixmas. Nálunk úgy hívják, hogy “két ünnep között”.
Van, aki ezt a tevékenységet pihenésnek nevezi, szerintem felesleges időtöltés! De persze ízlések és pofonok…

Van egy haverom, akinek a felesége nagyon komolyan veszi az ünnepi időszakot. Komplett forgatókönyv szerint csinálják végig az egész karácsonyt és a szilvesztert is. Meg a twixmast is. Sütés-főzés, adventi vásár, templom, minden egyes decemberi nap meg van komponálva, és tökéletesnek kell lennie. Én ugyan biztosan felkötném magam egy karácsonyfa izzósorral nagyjából már december 2-án, de a haverom valami megmagyarázhatatlan okból élvezi a műsort. Persze hónap végére azért már ő is menekülne egy kicsit. A felesége egyetlen napot engedélyez amit a haverokkal tölthet, ennyi fér bele a nagy decemberi forgatókönyvbe.

Igen, az volt az a nap! December 29, a Twixmas Party időpontja a Marilynben! Csakhogy a felesége úgy gondolta, hogy mi menjünk át hozzájuk, és jó fiúk módjára kártyázzunk a garázsukban. Készített nekünk sajttálat, puccos borokat hűtött be, ez akár kellemes is lehet annak, aki egy kellemes estére vágyik. De én nem kellemesre (=unalmasra) vágytam, hanem izgalmasra!
Szóval lejátszottunk pár ulti partit, felzabáltuk a sajttálat, megittunk néhány üveg bort, és viszketni kezdett a talpam, én már ugyan indultam volna a Marilynbe.
Valójában mindenki egyetértett velem, kivéve a házigazdánk felesége. Aki egyébként fent a házban tevékenykedett, készült a szilveszterre gondolom, vagy a karácsonyi dekorációt buzerálta, esetleg a jövő karácsonyra készült, valójában észre se vette volna, ha mi eltűnünk a garázsból.

Az én Bali barátom remek ember, megállja a helyét az élet minden területen, de nem túl bátor. Félősnek sem mondanám, csak egyetlen embertől fél, a feleségétől. Hosszasan győzködtük, közben még néhány borosüveg szája felpattant, végül nagy nehezen rábólintott a szökésre.
Ugye mindenkinek megvan a kép, amikor 4 csatakrészeg férfiember megpróbál halkan kiosonni valahonnan. Próbáltunk nem csapni zajt, próbáltunk nem röhögni, próbáltuk csak résnyire felnyitni az elektromos garázsajtót, elképzeltük ahogyan kommandósok módjára kivetődünk a 30 centis résen. A tervünk több sebből vérzett, fogalmazzunk úgy, hogy nem vagyunk már húszévesek. A mi fejünkben ment a mozi, Mission Impossible zenei aláfestéssel, de kívülről nézve valószínűleg egy kicseszett burleszk jelenet zajlott. Szerintem elég, ha annyit mondok, hogy a komplett szökésünk háromnegyed órát vett igénybe. És még másfél órát a tervezés, ami a szökést előzte meg.

Rendesen benne jártunk már az éjszakában, elmúlt 11 óra, mire szabadultunk. Fogtunk egy taxit, és irány a Marilyn. A buli elképesztően jó volt, rengeteg vendég volt a bárban, gondolom mindenki elvágyódott már a családi fészekből az ünnepek után.
Bali barátunk önfeledten szórakozott, olyannyira, hogy befizettük egy zuhany show-ra. Boldogan pancsikolt egy szál boxer alsóban, két gyönyörű táncos lánnyal a zuhany kabinban, mintha nem lenne holnap, öröm volt nézni! Zárásáig maradtunk, állati jót buliztunk.

Másnap délután jött a groupchat üzenet Balitól: gyerekek, lebuktunk!
Mégis hogyan? Olyan kidolgozott tervet követtünk, a zenét bekapcsolva hagytuk a garázsban, a garázs ajtót vissza zártuk. Bali felesége bepattintja az altatóját pontban este 10-kor, és néhány perc múlva alszik, mint egy csecsemő. Kiváló szökés volt.
Nos, Bali hibázott. A zuhany show után kapsz egy ajándék alsót, hogy ne kelljen vizes alsóban hazamenned. És mit csinált az én drága barátom? Hajnalban befeküdt a hitvesi ágyba Marilyn-es kisgatyában!
Na ki kacsintott az asszonyra reggel ébredéskor, az imádott férje seggéről? Nem más, mint Superman!

Imádom a Halloweent! Hogy miért? Nos, hogy az egyik kedvenc sorozatomból idézzek: azért mert ilyenkor nemcsak hogy jelmezbe öltöznek a nők, de szinte minden jelmez lotyós! Lotyós macska, lotyós boszorkány, lotyós hercegnő, vagy éppen lotyós tök…

Emlékeztek az Így jártam anyátokkal című sorozatra? A 2000-es évek elején kezdődött, és kilenc évadot számlál. Kedvenc szereplőm benne természetesen Barney, aki megrögzött agglegény, nőfaló, igazi ikon. Imád sztriptíz bárba járni, sosem randizik kétszer ugyanazzal a nővel, és vannak szabályai, amit saját maga talál ki. Ezen túl pedig elképesztő ötletei vannak, hogy miképpen szedje fel a nőket. Néhányat kipróbáltam, és hiszitek vagy sem, működik!

A sorozatban nem ő a főszereplő, a sztori a túlságosan romantikus beállítottságú Ted körül forog, aki a jövőben meséli el kamasz gyerekeinek, hogy hogyan ismerkedett meg az anyjukkal. De valójában ez csak mellékszál lesz, mivel inkább a fiatalkori éveikről szól, öt barátról és a folyamatos próbálkozásaikról, ahogyan keresik az igazit, a boldog párkapcsolatot. Kivéve Barneyt, mert ő valami egészen mást vár az élettől. 

Első blikkre azt gondolnád, hogy ez egy abszolút csajoknak való sorozat. Valójában én sem magamtól kattantam rá, éppen együtt éltem egy lánnyal akkoriban, ő kezdte el nézni, én pedig bekapcsolódtam. Talán Barney is szerepet játszott abban, hogy a második évadot már különválva néztük, mert egyre erősebb lett bennem az érzés, hogy én bizony egy Barney-karakter vagyok: eszem ágában sincs megállapodni. 

Na de kissé elkanyarodtam a lényegtől, és rögtönöztem itt egy filmajánlót. Valójában ma a Halloweenról akartam írni. A kedvenc sztriptíz bárom Halloween partyja idén fergeteg jó volt. Ahogyan az összes többi program is elképesztően jól sikerül kéthetente. Esküszöm, jobban várom a jövő évi eseménynaptárt, mint a karácsonyt. 

Voltam én már mindenféle buliban az évnek ezen a napján, egyik ezért, másik azért maradt emlékezetes. Néhány éve meghívtak egy Halloween buliba, ahol leginkább párok voltak, de éppen nem volt jobb programom, úgyhogy éltem a lehetőséggel, gondoltam csak lesz ott rajtam kívül még legalább egy szingli, aki lehetőleg nőnemű. Hát nem volt. Cserébe viszont volt egy csomó gyerek, vérbenforgó szemekkel őrjöngve a cukorsokktól, a konyhapulton tökös, szellemes, és levágott ujjaknak imitált sütemények tonnaszám, neonzöld szörp, mindehol díszek, pókhálók, és a már egyáltalán nem szomjas szülők hada. 

Drakula grófnak öltöztem, egy normális Halloween partin valószínűleg az enyém lett volna az egyik legjobb jelmez, de itt a félrecsúszott bohóckalapok és megtaposott, ragacsos boszorkánysüvegek között csak egy hétköznapi csuhás fickónak tűntem. 

Valamivel éjfél után leléptem, nem bírom sokáig a gyereksivalkodást. Gondoltam, hívok egy taxit, de aztán az utcára lépve kellemes langyos szél csapott az arcomba, enyhe október végi este volt, így inkább a séta mellett döntöttem. Az utca néptelen volt, gyalogos forgalom szinte semmi, autók is csak a piros lámpáknál torlódtak fel négyen-öten. Jólesett a séta, de eleredt az eső, és nem akartam szarrá áztatni a kölcsön jelmezt, ezért villamosra szálltam. Kb öten utaztak még rajtam kívül, unottan végigmérték a Drakula jelmezem, aztán bambultak tovább kifelé az ablakon. Éppen leszállni készültem, de ahogyan a megállóhoz közelítettünk megláttam egy tökéletes macskanőt a villamosra várakozni. Egy lotyós macskanőt. Gondoltam, most kezd az este érdekes lenni, úgyhogy maradtam. Ő felszállt, végigmért, és dühösen egy ülésre vágódott. Láthatóan feldúlt volt valami miatt, a szeme villámokat szórt, de nekem tetszett ez a feszültség. 

-Te is rossz bulit választottál? -szólítottam meg, és leültem vele szemben. 

-Más se hiányzott ma estére, mint egy pap! -mondta megvetően, és kibámult az ablakon. 

Nem láttam értelmét további csevejnek, a következő megállónál leszálltam. Ahogy indult a villamos, intettem neki, ő pedig bemutatott és elfordult. 

Az órámra néztem. Kettő múlt. Eszembe jutott a sorozatból az a mondás, hogy “hajnal kettő után semmi jó nem történik. Hajnal kettő után csak menj haza.” Igaz. Így alakult életem legszarabb Halloween éjszakája.  Bezzeg az idei a Marilynben felülmúlhatatlan volt! Ott az én helyem, a tündéri félpucér csajok között, a zseniálisan jó bárpult kínálatában, és végül egy jó taxiban hazafelé. Soha többé gyerekzsúr és

“A szinglik világnapja az egyedülálló emberek függetlenségét és boldogságát ünnepli. Ez a nap nem a magányról szól, hanem arról, hogy az önállóság is lehet a boldogság forrása!” -ez itt a pontos definíciója a Szinglik Világnapjának! Hát nem gyönyörű? És ami szuper, hogy a Marilyn Table Dance Bar erre is felhúzott egy eseményt!

Mindig elmondom nektek, és most is, hogy figyeljétek a kedvenc Night Clubotok esemény naptárát, mert jobbnál-jobb programok vannak kéthetente. És mindig kedveskednek a vendégeknek valamivel, különféle kedvezményekkel, welcome drink-el, különleges ajándék koktélokkal…

De térjünk vissza a szingliségre. Szerintem kétféle szingli ember létezik: az egyik, aki saját döntése alapján válik azzá, és a másik, akit a körülmények tesznek azzá. Én szerencsésnek mondhatom magam, mert az első verzió táborába tartozom. Magam döntötten így, soha nem akartam megállapodni, vagy családot alapítani. Nem vágyom rá, hogy bárki tovább vigye a nevem, így is az indokoltnál több Szabó van ebben az országban.

Hogy milyen a szingli élet 50 felett? Őszintén? Mesés! Szerintetek blogolhatnék nős emberként egy sztriptíz bárnak például?

Megtanultam egyedül élni, nem tartozom felelősséggel senkiért, magam osztom be a szabadidőmet, rengeteget olvasok, utazok, sportolok, nem kéri számom senki, hogy mire költöm a fizetésemet. Azt sem, hogy hová megyek, mikor érek haza, vagy éppen mennyit túlórázok. Sosem vonzott a házasság mítosza.

Néhány éve egy haverom elhívott síelni. Négynapos program volt, harmincfős társasággal, családok gyerekekkel, mindenféle korosztályból. Kedvelem amúgy a gyerekeket, bírom hogy metszően őszinték. Igent mondtam, szoktam családos programokon résztvenni, sokan azt gondolják, hogy a szinglik csak szinglikkel lógnak, de ez távolról sem igaz. A társaság felét amúgy ismertem is, bár sok mindenkivel évek óta nem találkoztam. A program igen jónak ígérkezett, autóval, hajnali indulással, az ilyen utazásokat kedvelem a legjobban, egészen más a fílingje, mint a repülős utaknak. Elindult hát a konvoj, sötétben, tetőcsomagtartókkal, sílécekkel, lelkes felnőttekkel és álmos gyerekekkel.

Az út hosszú volt, a hely viszont pazar. Teltházzal dübörgött az összes szálláshely. Esténként összeültünk egy pár felesre a többiekkel, de én nem szeretek sokáig egy helyen maradni, így egyik este elindultam felfedezni a környéket. Találtam egy fasza helyet, beültem vacsorázni. Távozáskor a pincér felhívta a figyelmemet a másnap esti programra: “szinglik éjszakája”. Egészen felvillanyozott a dolog, bár senkit nem tudtam magammal hívni a társaságból, mindenki családdal jött síelni, de nem ez volt az első alkalom, hogy egyedül induljak neki az éjszakának.

Meglepően sokan voltak a programon, de ami ennél is meglepőbb, hogy sokkal több nő, mint férfi. Ez akár kedvező is lehetett volna számomra, de ahogy közelebbről szemrevételeztem a helyzetet, megértettem, hogy azok a nők miért szinglik. Az este amúgy jól alakult, a hely igényes volt, és a hangulat is emelkedett, akkor léptem le, amikor valamivel éjfél után kezdődött a karaoke. Valójában addigra sikerült befűznöm az egyik pultos csajt, így a szinglik éjszakájáról én őt vittem haza. Hogy szingli volt-e, vagy sem, az sosem derült ki. Ami viszont kiderült másnap, amikor reggel lekísértem, hogy a haverjaim jó része mit gondol rólam. Volt aki irigykedett, volt aki kissé elítélt. De a legmeglepőbb az a haver, aki vagy tíz éve ismert -igaz csak felületesen, mert ő azt hitte, hogy én meleg vagyok, és ezért nincs partnerem soha a közös programokon.

Nos, érdekes tanulság, hogy ki milyen szemüvegen keresztül nézi a világot. Ez a haverom elég konzervatív neveltetést kapott, mint a későbbi beszélgetésünkből kiderült. Ő még abban nőtt fel, hogy minden férfinak meg kell nősülni, családot kell alapítani, és ha egy férfi egyedül marad, annak csakis egyetlen oka lehet: ő bizony buzi. És titkolja, offkorsz.

Néhány év múlva tudtam meg, hogy a házassága nem éppen felhőtlen, sosem volt az, ő viszont a mai napig nem vált el. Ahogyan a szülei sem, akik szinten élik a boldogtalan, megkeseredett emberek sivár életét.

Én azt gondolom, hogy nem mindenki hivatott az életben párkapcsolatra, olykor jobb két boldog ember külön, mint két boldogtalan együtt.

Bírom a Marilyn programjait! Ez az a bár, ami hétről-hétre mindig képes megújulni és
újdonságokat mutatni. Nekem elhihetitek, nem először járok itt, a 90-es években kezdtem. Volt itt
már minden, amire csak férfiember vágyhat. Hatszázféle műsor, ketrectánc, még mell
szépségverseny is. Lehetett itt csajokról kajálni, volt fasza rulett asztal, bordély hangulat, olyan ez
a hely mint csodaország.

Most épp tavaszköszöntő buli volt, nem tudom kinek mi jut eszébe a tavaszról, de nekem fixen a vetkőzés. Végre lekerül a csajokról a csomagolás.
Most ha valaki azt gondolja hogy ez a srác erősen sztriptíz függő, mert két hete is ott kempelt a bárban, akkor nem kérem ki magamnak, mert nem jár messze a valóságtól. Ha lenne sztriptízfüggőség-csoport, valószínűleg én úgy mutatkoznék be, hogy “sziasztok, Szabolcs vagyok, 49 éves és sztriptízbár függő. Kedvenc helyem a Marilyn.” Innentől nagyjából úgy képzelem a sztorit, hogy a többiek kórusban felelnének: “szia Szabolcs, örülünk hogy itt is találkozunk, a mi kedvencünk is a Marilyn.” 

Ebben a bárban mindig zseniális műsorok voltak, és mindig elsőként hozták be külföldről az újdonságokat. Aki a 90-es években tisztességes felszabadult magyar állampolgár módjára, eszét vesztve járta a budapesti szórakozóhelyeket, az nagyon jól tudja, hogy milyen volt akkoriban az éjszakai élet. Általában a péntek és szombat esti disco után még mindenki kereste a lehetőségeket. Volt aki after party-ra ment, volt aki a nagymama palacsintázójában kötött ki, de az igazi ultrák sztriptízbárba jártak.

Nagyjából ekkortájt ismerkedtem meg Scottal, az őrült, vörös skót ördöggel. Volt nekem akkoriban egy rém szociálisintézmény-szerű munkahelyem, ahová leginkább csak aludni jártam be nappal a bulik után, és még fizetést is kaptam érte. Egy napon azzal állt elő a főnököm, hogy a skót partnercégünk munkatársai látogatnak el hozzánk, és szükség lenne egy fasza csapatépítő programra. Én poénból benyögtem, hogy menjünk sztriptíz bárba. Nyilván nem gondoltam komolyan, de a kollégáim hangos éljenzésben törtek ki, így a kérdés eldőlt. A főnök először csóválta a fejét, hogy gyerekek, ezt mégsem lehet, de aztán megfűztük, hogy dumája már le a skót főnökséggel. A többi pedig már történelem. Miénk volt az első csapatépítő a Marilynben, és mondhatom, állati nagyot szólt. Scott volt a skóciai részlegvezető, akivel azonnal megtaláltam a hangot, és villámgyorsan kiderült hogy ő sem kevésbé sztriptízbár-függő, mint jómagam. A cég persze már száz éve megszűnt, valószínűleg becsődölt, mert ott senki sem dolgozott, csak kummantott. Viszont Scott és én barátok maradtunk.

Scott azóta is jár időnként Magyarországra, üzleti útra. Szóval múlt héten rám csörög ez a vörös ördög, hogy jön Budapestre, és van-e kedvem együtt csapatni egy görbe estét. Hogy a viharba ne lenne, barátom -mondtam neki, és gyakorlatilag már a reptérről a Marilynben landoltunk. Scott nem egy vérbeli skót gyerek, az alkoholt sem bírja rendesen, általában félóra alatt csatakrészegre issza magát. Ezt a szokását mindig a következő szokásával koronázza: megkéri az egyik táncos lány kezét. Általában abba a lányba lesz szerelmes, akitől az öltáncot kapja. Sírva röhögős éjjelek ezek, higgyétek el. Scottal bejártuk már Európa legtöbb night klubját, de valahogy az otthonunk mindig a Marilyn marad.

Van úgy, hogy az ember már nem vágyik másra egy hosszú nap után, csak arra hogy ücsörögjön egy kényelmes kanapén, kortyolgassa az italát, és egy félpucér csaj táncoljon az ölében. Én ugyan nem vagyok egy nagy párkapcsolatszakértő, ha eddig sikerült egyedül maradnom, ez má nem változik. De biztos vagyok benne, hogy a házas faszik is vágynak ilyen meghitt estékre. Van úgy, hogy nem akarod megkérdezni: “drágám milyen napod volt?” a válaszra pedig még annyira sem vagy kíváncsi. Nem vágysz semmi másra, csak egy hideg italra, és egy pucéran táncoló csajra, aki nem kérdez semmit, ha te nem akarod. Férfiak vagyunk, szükségünk van néha erre a “semmire”, ez belénk van kódolva. És nincs jobb kódolvasó a világon, mint egy sztriptíztáncos csaj. 

Az én templomom a sztriptízbár, én ide járok elmélkedni, gyónni, megtisztulni. Mondjuk a Marilynben kajak megtisztulhatsz,  van egy patent zuhanykabin, ahova bemehetsz a táncos csajjal, hogy megmossa a hátad. Utána pedig kapsz egy száraz boxeralsót ajándékba. Nem mondom meg, hogy hány Marilynes emlék-gatyám van már otthon, jó?

Na mi az utolsó dolog, amit összefüggésbe hoznál egy sztriptíz bárral? Az unikornisok! De ők megcsinálják, és pontosan ettől olyan különleges ez a Night Club! Április 18-án csütörtökön Unikornis Világnapot ünnepel a Marilyn. Eddig azt sem tudtam, hogy létezik ilyen Világnap, de így hogy tudom, mi vár rám, én biztosan ott leszek! Vagyis pontosan nem tudom, hogy mi vár, de éppen elég eljátszani a gondolattal: pucér csajok és mitikus lények fúziója… gondolj csak bele, hát nem őrület?! Ne mondd, hogy te nem szerettél lovacskázni kiskorodban?

Egy kicsit utána néztem, hogy mit takar a téma: “Ezen a napon ünnepeljük a mítikus, szeretnivaló unikornisokat, másnéven egyszarvúakat. Az ünnep eredete tisztázatlan, ám a kezdeményezés lehetőséget nyújt számos izgalmas programon való részvételre.” Ilyesmiket találtam, de valójában nekem ez éppen elég! Pontosan ez az, amit elvárok egy éjszakai klub programjától, az esemény legyen izgalmas, és az eredete tisztázatlan!

Bármivel párosítom a sztiptízbár kínálatából, kajak izgalmassá teszi, nézd: unikornis lap dance, unikornis pole dance, unikornis table dance, unikornis rúdtánc, unikornis striptease…

Ez az éjszakai bár sosem válik unalmassá! Hiszed vagy sem, a Marilyn Night Club több mint 30 éve van nyitva, és szórakoztatja az oda látogatókat estéről-estére. És kapaszkodj meg, egy csaj vezeti nyitása óta! Egyszer készítek vele egy riportot, és megosztom veletek. Biztosan tele van jobbnál jobb sztorikkal, gondolj csak bele, mekkorát fordult a világ a 90-es évek óta, és ő folyamatosan lépést tart a legújabb trendekkel. Elképesztő, nem? “Keresd a nőt!” Talán éppen ez a Marilyn sikerének a kulcsa. Mert ki tudja a legjobban, hogy mi kell a férfiaknak? Hát nyilván nem egy másik férfi! Ugyan melyik férfinak jutna eszébe egy unikornis világnap? Pláne egy striptease bar-ban.

Idén már két hasonló témaestet hirdetett meg ez a ragyogó sztriptíz bár, volt karnevál és tavaszköszöntő buli. Mindkettő zseniálisan jó program volt. De ezzel nincs vége, lesz itt még egy csomó téma: Forma1, Európa nap, a Marilyn klub születésnapja… csekkold az eseménynaptárt, megújult a weboldal, csodáld meg, érdemes! Bár a Facebook oldalon is minden alkalom előtt közzéteszik az aktuális eseményt. Ha már ott jársz az oldalon, bátran lapozgass, és meglátod, hogy kitűnő a felhozatal! TikTok-on és Instán is rengeteg kedvcsináló tartalmat találsz egyébként, keress rá!

Én azt mondom, ha egy jót akarsz bulizni, gyere el a Marilynbe, nincs ennél jobb kikapcsolódás! Itt tényleg megáll az idő, elszáll minden gond. Egy estére szabad lehetsz, gondtalan és független. Ha úgy érzed, hogy merül az aksid, rajtad van a tavaszi fáradtság, unod a mindennapjaidat, ha monoton az életed, csak gyere el, és töltődj fel! A táncos lányok mind tízpontosak, a kiszolgálás hibátlan, a bár állati hangulatos. Itt a helyed, neked is jár a kikapcsolódás!

Ha csak egyetlen programra mennél el egy szriptíz bárba, akkor ez legyen az! 2024.május 23-án, csütörtökön óriási party készül. 31. születésnapját ünnepli a Marilyn Table Dance Bar, és a rendezvény nem lesz zártkörű, vagyis a vendégek is részesei lehetnek. Íme, egy kis visszatekintés:

31 évvel ezelőtt, 1993-ban ezen a napon nyitotta meg kapuit ez a lenyűgöző szórakozóhely. 1999-ig Blue Angel néven futott és rengeteg külföldi vendéget vonzott. A rendszerváltás után idelátogató turisták -a sok csodaszép látnivaló mellett- látni akarták a híresen gyönyörű magyar lányokat is. Pillanatok alatt olyan híre ment a helynek, hogy az érdeklődők kígyózó sorokban várakoztak az utcán, sokkal több vendég érkezett, mint amennyit az akkor 180 négyzetméteres helyiség képes volt befogadni. A kezdetekben még nem volt Table Dance, és külön termek sem, egyetlen színpadon folyt a műsor rengeteg szórakoztató látnivalóval.

1999-ben szükségessé vált a bővítés. Ekkor indult a Table Dance, és 3 különterme lett a Marilynnnek. Új szelek fújtak a Night Club világában, de a Marilyn könnyedén felvette a versenyt. Ketrectánc, zuhany show színesítette a repertoárt, melynek a vendégek is aktív résztvevői lehettek. Lenyűgöző show volt estéről-estére: mell szépségverseny, testfestő verseny, kígyós műsor, kaszinó várta a vendégeket, sőt még enni is lehetett a táncoslányok gyönyörű testéről. A Marilyn népszerűsége azóta is töretlen, a műsorok folyamatosan változnak, a csomagajánlatok sora végtelen. Rengeteg féktelen buli, hajmeresztő éjszaka, és örök emlék helyszíne ez a varázslatos Night Club. Immár 31 éve piacvezető Magyarországon, köszönhetően a változatlan vezetésnek, és a folyamatos megújulásnak. Ez a sztriptíz bár sosem pihen, mindig elsőként hozza be az újdonságokat, akár egyik napról a másikra.

Egyedülálló bárpultja hatalmas italválasztékkal rendelkezik. Jelenleg 30 gyönyörű táncoslány szórakoztatja a vendégeket heti 5 estén át, két szinten, 350 négyzetméteren. A korábbi három helyett már tíz különterem áll a vendégek rendelkezésére, Table Dance, Mirror lapdance, Domina show, Menyasszony show, Zuhany show és még megannyi műsor színesíti a palettát. 15-20 férőhelyes különtermek is rendelkezésre állnak, ha egy társaság szeparáltan szórakozna, például legénybúcsúk alkalmával. A csomagajánlatok kínálata egyedülállóan széles: csapatépítő, születésnap, házassági évforduló pároknak, legénybúcsú… legyen bármi az ünneplés témája, a Marilyn otthont ad az elképzeléseknek.

A legfrissebb újítás pedig a Live Show, amely a weboldalon keresztül már elérhető. Több, mint 80 országból látogattak el ide, nagyon sok híresség visszatérő vendég, akik nevét természetesen nem említik, hiszen a diszkréció alap az éjszakai szórakoztatóiparban. Háromezernél is több vőlegény tartotta itt a legénybúcsúját, és 31 év alatt több mint másfélmillió vendég fordult meg a Night Club-ban. A sztriptízbár kultuszát Magyarországon a Marilyn honosította meg, és viszi a pálmát töretlenül.

A bár közvetlen hangulatát remekül tükrözi, hogy a nagyszabású szülinapi party nem zártkörű, a vendégek is részt vehetnek az ünneplésben, sőt mindenki kaphat egy szeletet a születésnapi tortából, illetve 30% kedvezményt az italok árából. Ezen felül fergeteges műsor várható. Ki ne akarna részese lenni egy ilyen kultikus eseménynek?