Halloween

Imádom a Halloweent! Hogy miért? Nos, hogy az egyik kedvenc sorozatomból idézzek: azért mert ilyenkor nemcsak hogy jelmezbe öltöznek a nők, de szinte minden jelmez lotyós! Lotyós macska, lotyós boszorkány, lotyós hercegnő, vagy éppen lotyós tök…

Emlékeztek az Így jártam anyátokkal című sorozatra? A 2000-es évek elején kezdődött, és kilenc évadot számlál. Kedvenc szereplőm benne természetesen Barney, aki megrögzött agglegény, nőfaló, igazi ikon. Imád sztriptíz bárba járni, sosem randizik kétszer ugyanazzal a nővel, és vannak szabályai, amit saját maga talál ki. Ezen túl pedig elképesztő ötletei vannak, hogy miképpen szedje fel a nőket. Néhányat kipróbáltam, és hiszitek vagy sem, működik!

A sorozatban nem ő a főszereplő, a sztori a túlságosan romantikus beállítottságú Ted körül forog, aki a jövőben meséli el kamasz gyerekeinek, hogy hogyan ismerkedett meg az anyjukkal. De valójában ez csak mellékszál lesz, mivel inkább a fiatalkori éveikről szól, öt barátról és a folyamatos próbálkozásaikról, ahogyan keresik az igazit, a boldog párkapcsolatot. Kivéve Barneyt, mert ő valami egészen mást vár az élettől. 

Első blikkre azt gondolnád, hogy ez egy abszolút csajoknak való sorozat. Valójában én sem magamtól kattantam rá, éppen együtt éltem egy lánnyal akkoriban, ő kezdte el nézni, én pedig bekapcsolódtam. Talán Barney is szerepet játszott abban, hogy a második évadot már különválva néztük, mert egyre erősebb lett bennem az érzés, hogy én bizony egy Barney-karakter vagyok: eszem ágában sincs megállapodni. 

Na de kissé elkanyarodtam a lényegtől, és rögtönöztem itt egy filmajánlót. Valójában ma a Halloweenról akartam írni. A kedvenc sztriptíz bárom Halloween partyja idén fergeteg jó volt. Ahogyan az összes többi program is elképesztően jól sikerül kéthetente. Esküszöm, jobban várom a jövő évi eseménynaptárt, mint a karácsonyt. 

Voltam én már mindenféle buliban az évnek ezen a napján, egyik ezért, másik azért maradt emlékezetes. Néhány éve meghívtak egy Halloween buliba, ahol leginkább párok voltak, de éppen nem volt jobb programom, úgyhogy éltem a lehetőséggel, gondoltam csak lesz ott rajtam kívül még legalább egy szingli, aki lehetőleg nőnemű. Hát nem volt. Cserébe viszont volt egy csomó gyerek, vérbenforgó szemekkel őrjöngve a cukorsokktól, a konyhapulton tökös, szellemes, és levágott ujjaknak imitált sütemények tonnaszám, neonzöld szörp, mindehol díszek, pókhálók, és a már egyáltalán nem szomjas szülők hada. 

Drakula grófnak öltöztem, egy normális Halloween partin valószínűleg az enyém lett volna az egyik legjobb jelmez, de itt a félrecsúszott bohóckalapok és megtaposott, ragacsos boszorkánysüvegek között csak egy hétköznapi csuhás fickónak tűntem. 

Valamivel éjfél után leléptem, nem bírom sokáig a gyereksivalkodást. Gondoltam, hívok egy taxit, de aztán az utcára lépve kellemes langyos szél csapott az arcomba, enyhe október végi este volt, így inkább a séta mellett döntöttem. Az utca néptelen volt, gyalogos forgalom szinte semmi, autók is csak a piros lámpáknál torlódtak fel négyen-öten. Jólesett a séta, de eleredt az eső, és nem akartam szarrá áztatni a kölcsön jelmezt, ezért villamosra szálltam. Kb öten utaztak még rajtam kívül, unottan végigmérték a Drakula jelmezem, aztán bambultak tovább kifelé az ablakon. Éppen leszállni készültem, de ahogyan a megállóhoz közelítettünk megláttam egy tökéletes macskanőt a villamosra várakozni. Egy lotyós macskanőt. Gondoltam, most kezd az este érdekes lenni, úgyhogy maradtam. Ő felszállt, végigmért, és dühösen egy ülésre vágódott. Láthatóan feldúlt volt valami miatt, a szeme villámokat szórt, de nekem tetszett ez a feszültség. 

-Te is rossz bulit választottál? -szólítottam meg, és leültem vele szemben. 

-Más se hiányzott ma estére, mint egy pap! -mondta megvetően, és kibámult az ablakon. 

Nem láttam értelmét további csevejnek, a következő megállónál leszálltam. Ahogy indult a villamos, intettem neki, ő pedig bemutatott és elfordult. 

Az órámra néztem. Kettő múlt. Eszembe jutott a sorozatból az a mondás, hogy “hajnal kettő után semmi jó nem történik. Hajnal kettő után csak menj haza.” Igaz. Így alakult életem legszarabb Halloween éjszakája.  Bezzeg az idei a Marilynben felülmúlhatatlan volt! Ott az én helyem, a tündéri félpucér csajok között, a zseniálisan jó bárpult kínálatában, és végül egy jó taxiban hazafelé. Soha többé gyerekzsúr és

Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük