“A szinglik világnapja az egyedülálló emberek függetlenségét és boldogságát ünnepli. Ez a nap nem a magányról szól, hanem arról, hogy az önállóság is lehet a boldogság forrása!” -ez itt a pontos definíciója a Szinglik Világnapjának! Hát nem gyönyörű? És ami szuper, hogy a Marilyn Table Dance Bar erre is felhúzott egy eseményt!
Mindig elmondom nektek, és most is, hogy figyeljétek a kedvenc Night Clubotok esemény naptárát, mert jobbnál-jobb programok vannak kéthetente. És mindig kedveskednek a vendégeknek valamivel, különféle kedvezményekkel, welcome drink-el, különleges ajándék koktélokkal…
De térjünk vissza a szingliségre. Szerintem kétféle szingli ember létezik: az egyik, aki saját döntése alapján válik azzá, és a másik, akit a körülmények tesznek azzá. Én szerencsésnek mondhatom magam, mert az első verzió táborába tartozom. Magam döntötten így, soha nem akartam megállapodni, vagy családot alapítani. Nem vágyom rá, hogy bárki tovább vigye a nevem, így is az indokoltnál több Szabó van ebben az országban.
Hogy milyen a szingli élet 50 felett? Őszintén? Mesés! Szerintetek blogolhatnék nős emberként egy sztriptíz bárnak például?
Megtanultam egyedül élni, nem tartozom felelősséggel senkiért, magam osztom be a szabadidőmet, rengeteget olvasok, utazok, sportolok, nem kéri számom senki, hogy mire költöm a fizetésemet. Azt sem, hogy hová megyek, mikor érek haza, vagy éppen mennyit túlórázok. Sosem vonzott a házasság mítosza.
Néhány éve egy haverom elhívott síelni. Négynapos program volt, harmincfős társasággal, családok gyerekekkel, mindenféle korosztályból. Kedvelem amúgy a gyerekeket, bírom hogy metszően őszinték. Igent mondtam, szoktam családos programokon résztvenni, sokan azt gondolják, hogy a szinglik csak szinglikkel lógnak, de ez távolról sem igaz. A társaság felét amúgy ismertem is, bár sok mindenkivel évek óta nem találkoztam. A program igen jónak ígérkezett, autóval, hajnali indulással, az ilyen utazásokat kedvelem a legjobban, egészen más a fílingje, mint a repülős utaknak. Elindult hát a konvoj, sötétben, tetőcsomagtartókkal, sílécekkel, lelkes felnőttekkel és álmos gyerekekkel.
Az út hosszú volt, a hely viszont pazar. Teltházzal dübörgött az összes szálláshely. Esténként összeültünk egy pár felesre a többiekkel, de én nem szeretek sokáig egy helyen maradni, így egyik este elindultam felfedezni a környéket. Találtam egy fasza helyet, beültem vacsorázni. Távozáskor a pincér felhívta a figyelmemet a másnap esti programra: “szinglik éjszakája”. Egészen felvillanyozott a dolog, bár senkit nem tudtam magammal hívni a társaságból, mindenki családdal jött síelni, de nem ez volt az első alkalom, hogy egyedül induljak neki az éjszakának.
Meglepően sokan voltak a programon, de ami ennél is meglepőbb, hogy sokkal több nő, mint férfi. Ez akár kedvező is lehetett volna számomra, de ahogy közelebbről szemrevételeztem a helyzetet, megértettem, hogy azok a nők miért szinglik. Az este amúgy jól alakult, a hely igényes volt, és a hangulat is emelkedett, akkor léptem le, amikor valamivel éjfél után kezdődött a karaoke. Valójában addigra sikerült befűznöm az egyik pultos csajt, így a szinglik éjszakájáról én őt vittem haza. Hogy szingli volt-e, vagy sem, az sosem derült ki. Ami viszont kiderült másnap, amikor reggel lekísértem, hogy a haverjaim jó része mit gondol rólam. Volt aki irigykedett, volt aki kissé elítélt. De a legmeglepőbb az a haver, aki vagy tíz éve ismert -igaz csak felületesen, mert ő azt hitte, hogy én meleg vagyok, és ezért nincs partnerem soha a közös programokon.
Nos, érdekes tanulság, hogy ki milyen szemüvegen keresztül nézi a világot. Ez a haverom elég konzervatív neveltetést kapott, mint a későbbi beszélgetésünkből kiderült. Ő még abban nőtt fel, hogy minden férfinak meg kell nősülni, családot kell alapítani, és ha egy férfi egyedül marad, annak csakis egyetlen oka lehet: ő bizony buzi. És titkolja, offkorsz.
Néhány év múlva tudtam meg, hogy a házassága nem éppen felhőtlen, sosem volt az, ő viszont a mai napig nem vált el. Ahogyan a szülei sem, akik szinten élik a boldogtalan, megkeseredett emberek sivár életét.
Én azt gondolom, hogy nem mindenki hivatott az életben párkapcsolatra, olykor jobb két boldog ember külön, mint két boldogtalan együtt.
Vélemény, hozzászólás?