Múlt szombaton szokás szerint betértem a Marilyn Night Clubba, és mit látok? Öt csinos nő ül az egyik asztalnál, és nézik a legénybúcsús műsort! Iszogatnak, nevetgélnek, jókedvűen. Látszólag ünnepelnek valamit, gyakran koccintanak. Korombelinek tűnnek, bár ezt a nőknél nehéz megállapítani, legyenek mondjuk 40-50 körüliek.
Úgy látom, éppen legénybúcsú van, a színpadon az egyik kedvenc táncos csajom éppen vetkőzteti a boldog vőlegényt, a haverjai fütyülnek, tapsolnak, szinte teltház van, a hangulat állati jó. A zene 10 pontos, mint mindig, a többi táncoslány szórakoztatja a vendégeket, mindenki felhőtlenül boldog. A pultos csajok pörögnek, állati profik, itt senki nem marad ital nélkül. Sok legénybúcsút láttam már a Marilynben, mindig garantált a színvonal, innen még nem távozott vendég csalódottan. Én is nézem egy darabig a műsort, jó belecsöppenni egy ilyen programba, tényleg csak sodródsz, és élvezed az estét, mintha nem lenne holnap.
Akaratlanul is állandóan az 5 nő asztala felé nézek, egyre kíváncsibb vagyok, hogy vajon mi hozta őket ide. Persze voltak már nők itt esténként elvétve, de csak rövid ideig. Max isznak egy italt a bárpultnál, és megbeszélik, hogy hová indulnak szórakozni. Rajtuk viszont látszik, hogy nem sietnek, nem csak alapozni jöttek, ahogyan mások szoktak. Az is egyértemű, hogy nem a legénybúcsús csapattal vannak, látom ahogy próbálkozik náluk néhány faszi, de ők rendre mindenkit elhajtanak.
A műsor közben véget ér, a haverok elismerően veregetik a vőlegény vállát, ügyesen állta a sarat a színpadon. A legénybúcsús csapat kissé szétszéled, kezdik felfedezni a Night Clubot, látnak már a színpadon túl is, a bárpulthoz csődülnek, italt rendelnek, közben nézegetik a privát táncok árlistáját, a bátortalanokat befizetik a haverok a táncos csajokhoz, kimaxolják az estét. Elhatározom, hogy odamegyek ahhoz az öt nőhöz, és megkérdezem tőlük, hogy mit ünnepelnek, és miért egy sztriptíz bárban.
De ekkor elhallgat a zene, a személyzet csendre inti a vendégeket. Tudom jól, hogy ez mit jelent: jön a következő vőlegény, a násznép férfi tagjaival, még egy legénybúcsú. Ez ilyenkor állati izgalmas pillanat, olyan mintha te magad is az esemény részese lennél.
Megérkezik a vőlegény, bilincsben, csuklyával a fején. Ez egy választható legénybúcsú csomag, meglepetéssel, többet nem árulok el… Felsegítik a színpadra, az egész sztriptíz bárban síri csend. Leültetik egy székre, ahol Domina Barbi várja őt, és én már tudom, hogy ez kurvajó műsor lesz! A haverjai elhelyezkednek a színpad körül. Amikor minden készen áll, Barbi leveszi a csuklyát a megilletődött delikvens fejéről, elindul a zene, és olyan műsor veszi kezdetét, amitől megőrül az összes vendég. Ha eddig jó hangulat volt a bárban (márpedig nagyon jó volt) akkor azt szorozd meg százzal, mert a Marilynben a szombat éjjel elérkezett a csúcsponthoz. A vőlegény alsója a földön landol, forró viasz csorog a mellkasára, boldogan tűri, ahogyan Barbi elbánik vele. Néhányan felmennek a színpadra, ők is részesülni szeretnének a jóból.
Újra az öt nő asztalához pillanatok. Nevetnek, tapssal biztatják a műsort a színpadon, felhőtlenül szórakoznak. Valahogy kezdem megérteni, hogy miért éppen itt töltik a szombat éjszakát, ezerszer jobb program, mint egy zsúfolt szórakozóhelyen elhajtani a félrészeg faszikat. Itt nyugodtan tudnak ünnepelni. De mit ünnepelnek? Kezdek megőrülni a kíváncsiságtól!
Közben a második show is véget ér, a két legénybúcsús csapat vegyülni kezd, a két vőlegény egymás vállát csapkodja elismerően, láthatóan barátságok szövődnek itt ma este. Olyan barátságok, amiről a menyasszonyok sosem fogják megtudni, hogy pontosan hol és mikor köttetett. Szerintem minden férfinak jár a legénybúcsú. Azt gondolom, hogy maga az esküvő a menyasszony nagy napja, róla szól, általában a vőlegény csak mellékszereplő. De ez az utolsó nagy este, ez csak a vőlegény nagy estéje, amit méltón meg kell ünnepelni!
Hajnali 2 óra van. Kezd kiürülni a bár. Közben kisebb társaságok is jöttek-mentek, néhány törzsvendég még jelen van, ahogyan én is. És az öt nő még mindig annál az asztalnál ül. Na jó, összeszedem minden bátorságom, és oda megyek. Mosolyogva fogadnak, hellyel kínálnak. Nem tudom, hogy ez az elfogyasztott alkohol mennyiségnek köszönhető, vagy a hajnali 2 órának, de mindenestre örülök neki, hogy nem koptatnak le. Felteszem végre a kérdést, ami egész éjjel fúrta az oldalamat: mit ünnepelnek?
Ezt figyeljetek: asszonybúcsút tartanak! Egyikük most vált el, és asszonybúcsút tartanak neki. Egy sztriptíz bárban! Úgy, hogy végignéztek két legénybúcsút. Valaminek a kezdetét, mégpedig annak a valaminek, aminek ők a végét ünneplik! Értitek a párhuzamot? Azt hittem, hogy ennek a szombat estének a hőse az a két vőlegény lesz, de hajnali kettőkor kiderült számomra, hogy léteznek még ezen a világon teljesen elképesztő nők! Asszonybúcsú. Ez mekkora már?
Vélemény, hozzászólás?