Végre vége ennek a lehangoló, hosszú télnek. Esküszöm, évről-évre sokkal hosszabbnak tűnnek a telek. Pedig se hó, se tartós mínuszok nincsenek már évek óta, de talán így még elviselhetetlenebb ez a folyamatos szürkeség. Mondjuk én idén is elég sokat melegedtem a Marilyn bárban, szerintem nagyban hozzájárul a téli mentális egészségemhez, hogy rendszeresen ruhátlan csajokkal töltöm a szabadidőmet. Szóval melegen ajánlom, hogy járjatok ti is sztriptíz bárba, amikor csak tehetitek! Ami garantáltan felmelegít, az egy öltánc. Vagy rúdtánc. Vagy asztaltánc. Vagy csak egy jó ital és kényelmes ücsörgés, nézelődés, beszélgetés.
Azt tudtátok, hogy a skandinávoknak komplett stratégiájuk van arra, hogy elkerüljék a téli depressziót? Rengeteget sportolnak, mert az endorfint termel az agyban, ami a boldogságért felelős hormon. Meleg helyre utaznak, amit néhány skandináv országban az állam támogat. És ugye mind tudjuk a napsütés és D vitamin összefüggését.
Folyamatosan felhívják az emberek figyelmét arra, hogy figyeljenek egymásra, és ha a depresszió jeleit látják valakin, akkor javasoljanak neki terápiás megoldást, amit szintén az állam finanszíroz, felnőttek és gyerekek számára egyaránt. Azért ez mekkora királyság, nem? És bár a skandináv országok lakóinak kellene a legdepressziósabbaknak lenniük elvileg, hiszen hónapokig szinte nem is látnak napfényt, mégis ott a legalacsonyabb a depressziós és szorongó emberek száma. Elgondolkodtató…
Nekem jól bevált módszerem van, hogy megelőzzem a téli depressziót. A rendszeres edzés mellett rendszeresen járok szaunába, utazom néhányszor télen, ha tehetem, és természetesen a sztriptíz bár. Oda minden héten lenézek. Ahogy belépsz az ajtón, máris elfelejted, hogy milyen az idő odakint. Meglátod a táncos lányokat, a műsor folyamatos: lapdance, poledance, tabledance, kérhetsz privát öltáncot, nincs jobb éjszakai klub Budapesten.
Már maga a hangulat miatt érdemes benézni, a teljes személyzet hihetetlenül kedves. Egyébként a vendégek is beszédesek általában, simán hozzá lehet csapódni kisebb vagy nagyobb társaságokhoz is. Valahogy az egész hely atmoszférája közvetlenséget vált ki a vendégekből, itt mindenki otthonosan érzi magát. Elképesztően jók a téma estek. Tavaly csak kéthetente volt, idén már minden csütörtökön valamilyen zseniális tematikára épül fel az este.
Az én személyes kedvencem eddig a nyakkendő Világnapja -erről már blogoltam korábban, remélem, hogy idén is lesz. A tavalyi óriási buli volt. Idén is színes a kínálat, amikor már azt gondolnád, hogy nem lehet űberelni az eddigi eseményeket, akkor biztosan jön valami elképesztően jó.
Szeretem a tavaszt, mindig megújulást hoz. Emlékszem, kb 10-12 éve volt egy hatalmas hóesés március végén. Biztosan megvan a sztori nektek is, SMS-t kapott mindenki, hogy amennyiben az autójában fázik, üljön át másvalaki autójába. Nyilván nem pont így szólt az SMS, de mindenkinek nagyjából ennyi maradt meg arról a napról. Én éppen hazafelé tartottam a szüleimtől Zalából. Valóban voltak az úton hóátfúvások, és tényleg szakadt a hó, mintha nem lenne holnap. Nem is tudtam túl gyorsan hajtani, fárasztó volt az út, sötét volt már, nem sokat láttam. Megálltam egy benzinkúton pihenni, kinyújtózni, kávézni egyet. És akkor jött az SMS. Relatív sokan voltunk a kúton, mindenkinek egyszerre jött az üzenet hang, szürreális volt. Hirtelen csend lett, mindenki elgondolkodott, nem szokott a kormányunk személyesen üzenetet küldeni az embereknek. Gondoltam, megtöröm a csendet, és megkérdeztem, hogy van-e valaki, aki átülne más autójába. Az összegyűlt emberek felnevettek, oldódott a feszültség. Mindenesetre tele tankoltam az autót. Senki nem vette komolyan az egészet, mindenki ment a dolgára. Én egészen úgy 40-50 kilométernyit, amikor vészvillogók fénye látszódott a távolban. Álltunk már egy ideje, bekapcsoltam a rádiót, hátha megtudom, hogy mi történt, gondoltam, talán baleset. Mint kiderült, annak sokkal komolyabb volt a helyzet, akkora hóátfúvás volt előttünk, hogy esélytelen volt tovább haladni. A hókotrók valamikor hajnaltájt érkeztek meg, de addigra már ötöd magammal ültünk az autómban, mert két sofőrnél is kifogyott az üzemanyag. Kemény éjszaka volt, és emlékezetes. Talán az utolsó igazán nagy hóesés volt, igaz hogy nem télen…
Vélemény, hozzászólás?