Bolondok napja volt a Marilyn Night Clubban április elején. Hogyan kell egy ilyen rendezvényt elképzeli egy sztriptíz bárban? Elsősorban nagyon hangulatosnak! A Marilyn első szabálya: légy nyitott és érezd jól magad! Ez az a hely, ahol minden érted van, és ez nem túlzás. Kevés olyan szórakozóhely van, ahol ennyire jól tudod magad érezni estéről-estére. A bolondok napi rendezvény éppen olyan színvonalas és hangulatos volt, mint az összes többi. Nincs két egyforma este, minden napra jut valami különleges, és persze minden csütörtökre valami nagyon extra, figyeljétek továbbra is az eseménynaptárt!
A bolondok napjának eredete valójában tisztázatlan. Van egy elképzelés, miszerint kelta népszokáshoz eredeztethető, sok feljegyzés szól különféle vidám kelta tavaszi ünnepekről, április elejétől egészen a nyár kezdetéig.
Más feltételezés szerint IX. Károly francia király egyik rendeletéhez köthető, miszerint 1564-ben az új esztendő kezdetét április elsejéről január elsejére tette. Az akkor szokásban lévő újévi ajándékozás megmaradt, de a rendelet után április elsején már csak bolondos ajándékot adtak egymásnak az emberek.
Nekem a kelta verzió jobban tetszik.
Néhány éve jártam Dublinban, Szent Patrik napján. Talán az volt a legbolondabb esemény, amin részt vettem, igaz hogy nem április elsején. Kimondottan erre az eseményre időzítettük az utazást a haverokkal. Őrület, hogy az írek mekkora jelentőséget tulajdonítanak ennek a napnak, és hihetetlen jó rendezvényeket húznak fel az esemény köré. Először is, fontos a zöld szín. Kell hogy legyen rajtad valami zöld, az ultrák persze tetőtől-talpig zöldbe öltöznek. Másodszor, elengedhetetlenül fontos, hogy party arc legyél. Korai géppel érkeztünk, elfoglaltuk a szállást, és nyakunkba vettük a várost. Már reggel érezhető volt a hangulat az egész városban. A Szent Patrik Parádé délben kezdődik, erre érdemes időben helyet váltani, ha látni szeretnél mindent. És hidd el, hogy szeretnél. Ezen a teljesen elképesztő karneválon több mint négyezren vonulnak fel, olyan hihetetlen előadást és mozgó színpadi díszleteket láthatsz, mint sehol máshol a világon. Mindennek az alapja az ír néprajz, a legtöbb motívumot ebből merítik.
Az utcákon rengeteg az ember, minden kocsma zsúfolásig tele van, és mindenhonnan ír népzene szól. Na és a nők, te atyaég! Az íreket nem nagyon érdekli, hogy márciusban még kimondottan hideg van, a csajokon elképesztő outfitek vannak, némelyik éppenhogy takar valamit, mindenki másképp értelmezi a zöld viseletet. Itt láttam például először zöld neccharisnyát, zöld harisnyakötővel, és metálzöld magassarkúval.
A programok este sem érnek véget, folyamatosan tart az ünnepi forgatag. Valamikor sötétedéskor vettük észre, hogy Levi haverunk eltűnt. Arra senki nem emlékezett, hogy mikor láttuk utoljára, az ír whisky és a Guinness kombó egész napos újratöltése okoz az ember fejeben némi amnéziát. Próbáltuk hívni, de nem vette fel, így jobb ötlet híján visszamentünk a szállásra, hátha ott vár minket. Nem várt. Ekkor már kicsit pánikoltunk, enyhén ki is józanodtunk. Kevés embertől félek egyébként, de az egyik Levi felesége. Eleve alig akarta elengedni velünk, a lelkünkre kötötte, hogy ha bármi balul sül el, minket von felelősségre. Nyilván ő is tisztában van vele, hogy Levi nem tud magára vigyázni, szert gondolom nekünk kellett volna. Csak hát ez kiment a fejünkből.
Tehát a feladat adott volt, találjuk meg Levit. Mi sem egyszerűbb ennél, egy zsúfolásig turistákkal tömött városban. Így utólag vissza gondolva, lehet hogy nem volt a legjobb ötlet inni egyet a nagy ijedtségre. Kis időre ott ragadtunk egy pub-ban, ahol elég jó hangulat volt. Valószínűleg éppen emiatt nem hallottuk a telefoncsörgést. Körülbelül egy órával később derült ki, hogy Levi hívott minket, miközben mi lelkesen tanultunk ír népdalokat. Mire megpróbáltuk visszahívni, nem volt elérhető, vélhetően lemerült a telefonja. Jócskán benne jártunk már az éjszakában, ezért vissza mentünk a szállásra. A kapuban 8-10 fős zöld ruhás társaság énekelt igencsak jókedvűen, a mi Levi barátunkkal karöltve.
Levi a mai napig úgy emlékszik vissza a dublini kiruccanásunkra, hogy iszonyatosan jót buliztunk az írekkel. Mi pedig meghagytuk ebben a tudatban. Valójában fogalma sincs, hogy ő bulizott az írekkel, mi pedig nélküle. A lényeg, hogy mind elégedetten és élményekkel tele tértünk haza. Amikor pedig Levi felemleget egy-egy epizódot az estéjéből, hogy emlékszünk-e, mennyire jó volt, mi csak helyeslően bólogatunk.
Vélemény, hozzászólás?