Ez volt a húsvéti rendezvény neve a Marilyn Night Clubban. Kimondottan izgalmasnak ígérkező eseménynek tűnt, az egyik táncos lány beceneve ugyanis Nyuszi, és aki kitalálta, hogy ki ő, meglepetésben részesült. Tudsz még egy ilyen éjszakai klubot Budapesten, amelyik ennyire kreatív? Ez a sztriptíz bár bővelkedik a jobbnál-jobb ötletekben! Minden csütörtöki rendezvény különleges, jól felépített, és vonzza a szórakozni vágyókat. A színvonalas Lap Dance, Pole Dance, Table Dance műsor felejthetetlenné teszi a forró estéket.
A húsvét egyébként is rejteget magában némi bujaságot, a locsolkodás hagyománya ugyan egyre inkább kikopik az emlékezetből, de valójában nem volt ez mindig így. A locsolkodás már egészen kisgyerek korban okot adott az udvarlásra. Emlékszem, mindig a legszebb lányhoz mentem először, ahol persze várnom kellett a soromra, mert nem csak én tartottam őt a legszebbnek. Viszont a legszebb hímes tojást nem tőle kaptam, hanem általában olyan lánytól, akitől nem is számítottam rá.
Valahogy így megy ez felnőttként is. Megtanuljuk, hogy a legszebb nőre várni kell, és egyáltalán nem biztos, hogy ha meg is kapjuk őt végül, akkor olyat ad cserébe, amire megérte várni. Miközben ott vannak a mutatós -ámde nem éppen a legszebb- nők, akik viszont rászánják az időt a tökéletes hímes tojásra -átvitt értelemben persze.
Egy nagyvárosban nőttem fel, így valódi falusi húsvéti hangulatban csak egyszer volt részem. 16-17 éves lehettem, amikor a szüleim úgy döntöttek, hogy a vidéki rokonoknál töltjük az ünnepet. Örültem is, meg nem is, szerettem volna a haverok közelében maradni a városban, de ritkán találkoztam az unokatestvéreimmel, akikkel mindig jókat lehetett őrültködni. Az út általában hosszú volt, és végtelenül unalmas. A Zsiguli csomagtartója tökig megpakolva ajándékba vitt cuccokkal, hogy aztán hazafelé is tökig meg legyen pakolva ajándékba kapott cuccokkal.
A megérkezésünket követő tizedik percben mi már kint bandáztunk a falu utcáin az unokatesóimmal, meg a haverjaikkal. Ők lázasan sorolták, hogy melyik utcában hány lányhoz megyünk majd locsolkodni húsvét hétfőn, számomra pedig ezen a ponton vált igazán érdekessé a falusi húsvét hétvége. Éppen abban a korban voltunk, amikor az egyetlen és legfőbb prioritás nem lehetett más, csakis a lányok.
Az első meglepetés hétfőn kora reggel ért, amikor megláttam az unokatesókat öltönyben és nyakkendőben, akik kérdően mértek végig, hogy mikor öltözök át. Nos, én erre nem voltam különösebben felkészülve, otthon sosem préseltük bele magunkat a nyolcadikos ballagási öltönyünkbe a locsolkodás kedvéért. A nagybátyám felajánlotta számomra ugyan az öltönyzakóját, de én udvariasan visszautasítottam, tekintve hogy hat számmal nagyobb volt, mint én, plusz molyírtó szaga is volt erősen. Kölnit sem vittem magammal persze, de anyám odaadta a sajátját, azzal a feltétellel, hogy egy lány, egy fújás, mert nagyon drága volt.
Így indultunk hát neki, öt lakli kamasz: négyen kinőtt öltönyben, fényes ünneplő cipőben, és én, a nagyvárosi farmeros, tornacipős.
Már az első háznál szembesültem a ténnyel, hogy itt a locsolkodás egészen mást jelent, mint otthon. Míg nálunk az volt a szokás, hogy a lány kijött az ajtóba, vers, locsolás, hímes tojás, aztán a következő ajtó, itt bizony minden házba behívtak, süteménnyel, innivalóval kínáltak, a szülők leültettek az asztalhoz, és beszélgetni szerettek volna. Eleinte nagyon kínos volt, de néhány helyen megkínáltak házi pálinkával, így hamar oldódott a feszkó.
Talán a pálinka hatására, vagy pedig tényleg csak válogatott házakhoz mentünk, de valamiképp a lányok mind szépnek tűntek. De tisztán emlékszem, hogy egy lány különösen tetszett. Abban a házban valójában a húgához mentünk locsolni, de itt az volt a szokás, hogy minden nőt meglocsoltunk minden háznál, kislányoktól a dédnagymamákig. Ez a lány különlegesen szép volt, talán 2-3 évvel volt idősebb nálunk, nyilván ez is rátett pár lapáttal, hogy még inkább vonzónak találtam. Persze nem csak én, az összes fiú odavolt érte.
A faluban nem volt túl sok lehetőség a fiatalság szórakoztatására, ezért esténként nemes egyszerűséggel kint bandáztunk az utcán. Egész sokan összegyűltünk, de én csak azt a lányt vártam egész este. A húga eljött, ő viszont nem. Kérdezgettem hát a húgát, aki elárulta, hogy nővérének az én kölnim illata tetszett a legjobban. Nyilván nekem több se kellett, visszamentem a házba, elcsentem anyám méregdrága Givenchy parfümjét, es elküldtem a lánynak a húgával, a címemmel együtt, ahová küldhet nekem levelet. Másnap korán reggel indultunk haza. Anyám korholt, amiért “elveszítettem” a parfümjét locsolkodás közben. Bámultam a falu utcáit, ahogy elhajtottunk, hátha láthatom még a lányt, de nem volt olyan szerencsém.
Néhány hét múlva anyám jött haza munkából, tele szatyrokkal, kimerülten, ahogy szokott. Kezében a postaláda tartalma. Lapozgatta a leveleket, majd odahívott, hogy levelem jött.
Nem akarsz valamit mondani? -kérdezte azzal a hangsúllyal, amit egy kamasz sem szeret hallani az anyjától.
Kérdően néztem rá, majd az orrom alá dugta a levelet, hogy szagoljam meg. A borítéknak Givenchy illata volt, és már fejeltem is meg a borítékot a nyaklevestől. De nem érdekelt, rohantam a levéllel a szobámba. Persze semmi különösebb tartalma nem volt -így utólag- de akkor nekem a világ közepét jelentette minden egyes parfümtől elmosódott betű…
Vélemény, hozzászólás?