Kategória: Egyéb

Ilyen is volt a Marilyn Night Clubban május elején, bizony! És mennyire jó kis rendezvény volt! Ha ott voltál, akkor tudod. Aki pedig nem volt ott, annak elmesélem. 

De előbb egy kis történelem óra, hogy valójában miről is szól ez az ünnep:

Az Európa Tanácsot 1949. május 5-én alapították, ezért 1964-ben ez a napot a tanács ünnepnapnak nevezte ki.

Az EU Európa-napját 1985-ben vezették be az Európai Közösségek, ez az Európai Unió jogelőd szervezete. A dátum a Robert Schuman által előterjesztett, 1950. május 9-i Schuman-nyilatkozathoz kapcsolódik, ez a nyilatkozat az, amelyet az Európai Unió kialakulásához vezető út kezdetének tekintünk.

Így az Európa-napot néha Schuman-napként vagy az Egyesült Európa napjaként is emlegetnek. Mindkét napot az európai zászló kitűzésével ünneplik. Különböző online és helyszíni tevékenységek sokaságával ünneplik az EU tagállamaiban, valamint az uniós intézmények székhelyén, Brüsszelben, Luxemburgban és Strasbourgban.

Én például nem is tudtam eddig, hogy létezik Európa koktél. Igaz, hogy nem is vagyok túl koktélos típus, inkább a sört részesítem előnyben, ha már alkohol, esetleg long drinkek még szóba jöhetnek. 

Azon az estén egy születésnapos csapat ünnepelt, elég sokan voltak, nem csak férfiak, hanem nők is, az ilyen estéket szeretem a legjobban a kedvenc sztriptíz báromban. És a Marilyn ebben is kiemelkedik a többi Night Club közül Budapesten, ugyanis a többi helyre nem szívesen engednek be női vendégeket, ami számomra érthetetlen. Sokkal jobb a hangulat, amikor vegyes a társaság. 

Tehát jó nagy társaság volt, 40-50 fős. Az ünnepelt megkapta az ajándékát, egy fergeteg jó rúdtánc műsort a színpadon, amiben ő kapta a főszerepet. Igaz, a végére néhány haverja is pályázott némi mellékszerepre, ezért hamar megtelt a színpad. Elképesztően jó hangulat volt. 

Az éjszaka akkor vett érdekes fordulatot, amikor megérkezett egy olasz legénybúcsús csapat. Ilyenkor az szokott történni, hogy a két társaság vegyül egymással, most sem történt ez másképp. A táncos lányok elképesztően jó vendéglátók, itt úgy érzed magad, minta egy házibuliba érkeznél, ahol a házigazdák mind gyönyörű istennők, akik mindvégig gondoskodnak arról, hogy te a lehető legjobban érezd magad. 

Időközben érkeztek még kisebb társaságok, magányos férfiak, néhány külföldi turista, pár törzsvendég, mint jómagam is. 

Már bőven elütötte az óra az éjfélt, amikor beállított még egy holland csoport is. A szülinapos csapatnak még a jó fele ott volt, az olaszok is jelen voltak teljes létszámmal. Megfigyeltem, hogy az olasz és francia csoportok szinte kivétel nélkül mindig hajnalig maradnak. Tudnak bulizni, mi tagadás!

Tehát miután megérkezett a holland csapat, onnantól kapott igazi hangsúlyt az Európa nap. 

Ez a legjobb ebben a Night Clubban, hogy akárhány társaság érkezik, végül mindig megtalálják egymással a közös hangot. Én pedig időről-időre íj haverokat is szerzek. Gondolnád, hogy egy éjszakai klub ilyen nagyszerű nemzetközi kapcsolatokra is alkalmas?

És még mennyi mindenre ezen kívül… gyönyörű sztriptíz táncos lányok, hatalmas ital kínálat, színvonalas műsorok, kurvajó zene, és mindig garantáltan jó hangulat. Ezt nyújtja a Marilyn Club, több mint 30 éve. Egyeztem pontosan 32 éve már. Szerintem nincs az országban -de talán egész Európában- még egy ilyen elképesztő szórakozóhely! 

Ilyen esemény is volt a Marilyn Night Clubban, és lássuk be, ez tökéletesen passzol a májushoz. Hiszen tavasszal esnek szerelembe a legtöbben, persze csak az, aki arra vágyik. Aki pedig másra, az ilyenkor biztosan új partnert talál. Van az angolban egy elég jó kifejezés a laza kapcsolatra: situationship. 

A situationship nevéből adódóan a situation (szituáció) és a relationship (kapcsolat) szóból tevődik össze, és gyakorlatilag egy elköteleződés nélküli párkapcsolatot jelent. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy csak szex, bár ez sem igaz teljesen, mert ebbe a kapcsolatba beleférnek közös programok, de az például nem, hogy megismerjétek egymás családját, vagy barátait. A situationship-ben mindkét fél egyedülállóként vesz részt. Nem mutatják be egymást senkinek. 

Ez tökéletesen lefedi, hogy mi az, amire például én is vágyom már évek óta. És az a legjobb, hogy egyre több nő is realizálja ennek a kapcsolatnak az előnyeit. Ebben talán az is szerepet játszik, hogy betöltöttem az ötven évet, és a korombeli nők nagy része már túl van mindenféle kapcsolaton, egy vagy több váláson, illetve valószínűleg már van egy jól működő élete. Ebbe az életbe -munka, gyerekek, edzés, szórakozás, egyéb ügyes-bajos dolgok- nem fér bele egy teljes értékű kapcsolat. Nincs rá elég idő és energia. A situationship éppen bele passzol az ilyen jól működő rendszerbe. Nincs elköteleződés, nincs számonkérés, és nincs kizárólagosság. Tulajdonképpen olyan, mint egy barátság -extrákkal. Persze az is előfordul, hogy idő közben az egyik fél többet szeretne. Ilyenkor vagy kapcsolat lesz belőle, vagy szakítás. Általában a szakítás a gyakoribb. Mondhatjuk erre, hogy szomorú, de valójában nem az. Igazából sokkal kevésbé sérül az ember egy ilyen szakítás után, mint egy valódi kapcsolat után, hiszen minden előre le van tisztázva. 

Na de térjünk vissza a Marilyn Night Club szerelemünnep rendezvényéhez. Ebben az volt az érdekes, hogy párok is érkeztek. Engem mindig lenyűgöz, ha egy kapcsolatba belefér a közös sztriptíz bározás. Szerintem az ilyen párok menők és nyitottak. Láttam én már sok mindent, mióta éjszakázni járok, de még mindig érnek meglepetések. Egy kb 10 évvel ezelőtti sztorit mesélek el. 

Következő volt a szitu: érkezett egy pár, a nő valamivel idősebb volt a faszinál, de látszott rajtuk, hogy elég régóta együtt vannak. Ezt valahogy első ránézésre le lehet venni egy párról. Az is látható volt, hogy először csinálnak ilyen közös programot. A faszinak persze a nulladik perctől csorgott a nyála a táncoslányok után, de szépen hellyel kínálta az asszonyt a bárpultnál, rendelt maguknak italt, és nézte a rúdtánc műsort. Két asztalnál is ment a Table Dance éppen, azt is érdeklődéssel figyelte. A nő unottan nézett végig az egész báron, és leginkább azt nézte, hogy a faszija mit néz. Látszott már az első perctől, hogy ennek nem lesz jó vége, ugyanis ők nem tűntek kimondottan nyitott párnak. Látszott mindkettőjükön, hogy feszélyezve érzik magukat, a férfi amiatt, hogy ott van a nője, a nő pedig azért, hogy egyáltalán ott kell lennie. Gondolom, nem a nő ötlete volt egy ilyen csütörtök este. 

Egymás után rendelték az italokat, ez némiképp oldotta köztük a feszültséget. 

A táncos lányok többször is oda mentek hozzájuk, kedvesen beszélgettek velük, olyankor egy kicsit oldottabbak lettek. Egyszer csak megérkezett még egy pár, látszólag őket várták, üdvözölték egymást és leültek egy asztalhoz. A másik pár sokkal lazábbnak tűnt, alig telt el tíz perc az érkezésüket követően, és a nő rendelt is egy asztaltáncot a pasijának. Ezen felbuzdulva a másik nő is kért egyet a hites urának. Egy kicsit olyan volt a szitu, mintha a két nő egymást akarná túl licitálni, de az elsőként érkezett pár nő tagjának nem volt őszinte a mosolya. A másik nő viszont szemmel láthatóan élvezte az estét, beszélgetett a táncos lányokkal, a pultosokkal, táncolt, jól érezte magát. 

Hosszasan beszélgetett két lánnyal a pultnál, ami egyet jelenthetett: privát táncot szeretne valamelyik különteremben. Én kimondottan bírom az ilyen nőket, akik teljes mértékig kihasználják egy szórakozóhely lehetőségeit. Vissza is ment az asztalukhoz, látszott, hogy ecseteli a társaságnak az ötletet, a két faszi arca felderült egyből, de a másik nőn látszott, hogy neki itt telt be a pohár. Már egyáltalán nem próbált uralkodni az érzésein, felugrott az asztaltól, felképelte a párját, és kiviharzott a bárból. A faszija utána viharzott? Nos igen, félórával később, a privát tánc után. Hogy mi a dolog tanulsága? Nos, nem minden párnak való a sztriptíz bár, mint program. Mindenesetre a jelenlevő vendégek -engem is beleszámítva- jól szórakoztak a külön programon. 

Végre vége ennek a lehangoló, hosszú télnek. Esküszöm, évről-évre sokkal hosszabbnak tűnnek a telek. Pedig se hó, se tartós mínuszok nincsenek már évek óta, de talán így még elviselhetetlenebb ez a folyamatos szürkeség. Mondjuk én idén is elég sokat melegedtem a Marilyn bárban, szerintem nagyban hozzájárul a téli mentális egészségemhez, hogy rendszeresen ruhátlan csajokkal töltöm a szabadidőmet. Szóval melegen ajánlom, hogy járjatok ti is sztriptíz bárba, amikor csak tehetitek! Ami garantáltan felmelegít, az egy öltánc. Vagy rúdtánc. Vagy asztaltánc. Vagy csak egy jó ital és kényelmes ücsörgés, nézelődés, beszélgetés. 

Azt tudtátok, hogy a skandinávoknak komplett stratégiájuk van arra, hogy elkerüljék a téli depressziót? Rengeteget sportolnak, mert az endorfint termel az agyban, ami a boldogságért felelős hormon. Meleg helyre utaznak, amit néhány skandináv országban az állam támogat. És ugye mind tudjuk a napsütés és D vitamin összefüggését.

Folyamatosan felhívják az emberek figyelmét arra, hogy figyeljenek egymásra, és ha a depresszió jeleit látják valakin, akkor javasoljanak neki terápiás megoldást, amit szintén az állam finanszíroz, felnőttek és gyerekek számára egyaránt. Azért ez mekkora királyság, nem? És bár a skandináv országok lakóinak kellene a legdepressziósabbaknak lenniük elvileg, hiszen hónapokig szinte nem is látnak napfényt, mégis ott a legalacsonyabb a depressziós és szorongó emberek száma. Elgondolkodtató…

Nekem jól bevált módszerem van, hogy megelőzzem a téli depressziót. A rendszeres edzés mellett rendszeresen járok szaunába, utazom néhányszor télen, ha tehetem, és természetesen a sztriptíz bár. Oda minden héten lenézek. Ahogy belépsz az ajtón, máris elfelejted, hogy milyen az idő odakint. Meglátod a táncos lányokat, a műsor folyamatos: lapdance, poledance, tabledance, kérhetsz privát öltáncot, nincs jobb éjszakai klub Budapesten. 

Már maga a hangulat miatt érdemes benézni, a teljes személyzet hihetetlenül kedves. Egyébként a vendégek is beszédesek általában, simán hozzá lehet csapódni kisebb vagy nagyobb társaságokhoz is. Valahogy az egész hely atmoszférája közvetlenséget vált ki a vendégekből, itt mindenki otthonosan érzi magát. Elképesztően jók a téma estek. Tavaly csak kéthetente volt, idén már minden csütörtökön valamilyen zseniális tematikára épül fel az este. 

Az én személyes kedvencem eddig a nyakkendő Világnapja -erről már blogoltam korábban, remélem, hogy idén is lesz. A tavalyi óriási buli volt. Idén is színes a kínálat, amikor már azt gondolnád, hogy nem lehet űberelni az eddigi eseményeket, akkor biztosan jön valami elképesztően jó. 

Szeretem a tavaszt, mindig megújulást hoz. Emlékszem, kb 10-12 éve volt egy hatalmas hóesés március végén. Biztosan megvan a sztori nektek is, SMS-t kapott mindenki, hogy amennyiben az autójában fázik, üljön át másvalaki autójába. Nyilván nem pont így szólt az SMS, de mindenkinek nagyjából ennyi maradt meg arról a napról. Én éppen hazafelé tartottam a szüleimtől Zalából. Valóban voltak az úton hóátfúvások, és tényleg szakadt a hó, mintha nem lenne holnap. Nem is tudtam túl gyorsan hajtani, fárasztó volt az út, sötét volt már, nem sokat láttam. Megálltam egy benzinkúton pihenni, kinyújtózni, kávézni egyet. És akkor jött az SMS. Relatív sokan voltunk a kúton, mindenkinek egyszerre jött az üzenet hang, szürreális volt. Hirtelen csend lett, mindenki elgondolkodott, nem szokott a kormányunk személyesen üzenetet küldeni az embereknek. Gondoltam, megtöröm a csendet, és megkérdeztem, hogy van-e valaki, aki átülne más autójába. Az összegyűlt emberek felnevettek, oldódott a feszültség. Mindenesetre tele tankoltam az autót. Senki nem vette komolyan az egészet, mindenki ment a dolgára. Én egészen úgy 40-50 kilométernyit, amikor vészvillogók fénye látszódott a távolban. Álltunk már egy ideje, bekapcsoltam a rádiót, hátha megtudom, hogy mi történt, gondoltam, talán baleset. Mint kiderült, annak sokkal komolyabb volt a helyzet, akkora hóátfúvás volt előttünk, hogy esélytelen volt tovább haladni. A hókotrók valamikor hajnaltájt érkeztek meg, de addigra már ötöd magammal ültünk az autómban, mert két sofőrnél is kifogyott az üzemanyag. Kemény éjszaka volt, és emlékezetes. Talán az utolsó igazán nagy hóesés volt, igaz hogy nem télen…

Múlt szombaton szokás szerint betértem a Marilyn Night Clubba, és mit látok? Öt csinos nő ül az egyik asztalnál, és nézik a legénybúcsús műsort! Iszogatnak, nevetgélnek, jókedvűen. Látszólag ünnepelnek valamit, gyakran koccintanak. Korombelinek tűnnek, bár ezt a nőknél nehéz megállapítani, legyenek mondjuk 40-50 körüliek.

Úgy látom, éppen legénybúcsú van, a színpadon az egyik kedvenc táncos csajom éppen vetkőzteti a boldog vőlegényt, a haverjai fütyülnek, tapsolnak, szinte teltház van, a hangulat állati jó. A zene 10 pontos, mint mindig, a többi táncoslány szórakoztatja a vendégeket, mindenki felhőtlenül boldog. A pultos csajok pörögnek, állati profik, itt senki nem marad ital nélkül.  Sok legénybúcsút láttam már a Marilynben, mindig garantált a színvonal, innen még nem távozott vendég csalódottan. Én is nézem egy darabig a műsort, jó belecsöppenni egy ilyen programba, tényleg csak sodródsz, és élvezed az estét, mintha nem lenne holnap. 

Akaratlanul is állandóan az 5 nő asztala felé nézek, egyre kíváncsibb vagyok, hogy vajon mi hozta őket ide. Persze voltak már nők itt esténként elvétve, de csak rövid ideig. Max isznak egy italt a bárpultnál, és megbeszélik, hogy hová indulnak szórakozni. Rajtuk viszont látszik, hogy nem sietnek, nem csak alapozni jöttek, ahogyan mások szoktak. Az is egyértemű, hogy nem a legénybúcsús csapattal vannak, látom ahogy próbálkozik náluk néhány faszi, de ők rendre mindenkit elhajtanak. 

A műsor közben véget ér, a haverok elismerően veregetik a vőlegény vállát, ügyesen állta a sarat a színpadon. A legénybúcsús csapat kissé szétszéled, kezdik felfedezni a Night Clubot, látnak már a színpadon túl is, a bárpulthoz csődülnek, italt rendelnek, közben nézegetik a privát táncok árlistáját, a bátortalanokat befizetik a haverok a táncos csajokhoz, kimaxolják az estét. Elhatározom, hogy odamegyek ahhoz az öt nőhöz, és megkérdezem tőlük, hogy mit ünnepelnek, és miért egy sztriptíz bárban.

De ekkor elhallgat a zene, a személyzet csendre inti a vendégeket. Tudom jól, hogy ez mit jelent: jön a következő vőlegény, a násznép férfi tagjaival, még egy legénybúcsú. Ez ilyenkor állati izgalmas pillanat, olyan mintha te magad is az esemény részese lennél. 

Megérkezik a vőlegény, bilincsben, csuklyával a fején. Ez egy választható legénybúcsú csomag, meglepetéssel, többet nem árulok el… Felsegítik a színpadra, az egész sztriptíz bárban síri csend. Leültetik egy székre, ahol Domina Barbi várja őt, és én már tudom, hogy ez kurvajó műsor lesz! A haverjai elhelyezkednek a színpad körül. Amikor minden készen áll, Barbi leveszi a csuklyát a megilletődött delikvens fejéről, elindul a zene, és olyan műsor veszi kezdetét, amitől megőrül az összes vendég. Ha eddig jó hangulat volt a bárban (márpedig nagyon jó volt) akkor azt szorozd meg százzal, mert a Marilynben a szombat éjjel elérkezett a csúcsponthoz. A vőlegény alsója a földön landol, forró viasz csorog a mellkasára, boldogan tűri, ahogyan Barbi elbánik vele. Néhányan felmennek a színpadra, ők is részesülni szeretnének a jóból. 

Újra az öt nő asztalához pillanatok. Nevetnek, tapssal biztatják a műsort a színpadon, felhőtlenül szórakoznak. Valahogy kezdem megérteni, hogy miért éppen itt töltik a szombat éjszakát, ezerszer jobb program, mint egy zsúfolt szórakozóhelyen elhajtani a félrészeg faszikat. Itt nyugodtan tudnak ünnepelni. De mit ünnepelnek? Kezdek megőrülni a kíváncsiságtól!

Közben a második show is véget ér, a két legénybúcsús csapat vegyülni kezd, a két vőlegény egymás vállát csapkodja elismerően, láthatóan barátságok szövődnek itt ma este. Olyan barátságok, amiről a menyasszonyok sosem fogják megtudni, hogy pontosan hol és mikor köttetett. Szerintem minden férfinak jár a legénybúcsú. Azt gondolom, hogy maga az esküvő a menyasszony nagy napja, róla szól, általában a vőlegény csak mellékszereplő. De ez az utolsó nagy este, ez csak a vőlegény nagy estéje, amit méltón meg kell ünnepelni! 

Hajnali 2 óra van. Kezd kiürülni a bár. Közben kisebb társaságok is jöttek-mentek, néhány törzsvendég még jelen van, ahogyan én is. És az öt nő még mindig annál az asztalnál ül. Na jó, összeszedem minden bátorságom, és oda megyek. Mosolyogva fogadnak, hellyel kínálnak. Nem tudom, hogy ez az elfogyasztott alkohol mennyiségnek köszönhető, vagy a hajnali 2 órának, de mindenestre örülök neki, hogy nem koptatnak le. Felteszem végre a kérdést, ami egész éjjel fúrta az oldalamat: mit ünnepelnek?

Ezt figyeljetek: asszonybúcsút tartanak! Egyikük most vált el, és asszonybúcsút tartanak neki. Egy sztriptíz bárban! Úgy, hogy végignéztek két legénybúcsút. Valaminek a kezdetét, mégpedig annak a valaminek, aminek ők a végét ünneplik! Értitek a párhuzamot? Azt hittem, hogy ennek a szombat estének a hőse az a két vőlegény lesz, de hajnali kettőkor kiderült számomra, hogy léteznek még ezen a világon teljesen elképesztő nők! Asszonybúcsú. Ez mekkora már?

Szerintem túl van értékelve a Valentin-nap. Nem azt mondom, hogy nem hiszek a szerelemben, a
kedvességben, a boldogságban, az ajándékozásban, vagy az ünneplésben. Külön-külön mind
oké, csak így egyszerre sok az egész. Azt gondolom, hogy igen sokan értenek velem egyet,
mivel a Marilyn Night Club Valentin-rendezvényén szinte teltház volt! Olyannyira, hogy még két
napra meghosszabbították az eseményt, így Valentin-hétvége lett belőle! Na és kik járnak
sztriptíz bárba Valentin-napon? Hát ugye, hogy nem a boldog párok! Szóval az elméletem engem
igazol!

Egyszer (egyetlen egyszer életemben) én is párban töltöttem ezt a szerelmesek számára
fenntartott jeles ünnepet. Bevallom, nem voltam szerelmes, néhány hete tartott a kapcsolat a
lánnyal, akit mondjuk nevezzünk Vikinek. 
Viki jó csaj volt, okos, független, és kimondottan szórakoztató. Végre egy lány, akinek volt
humora, nem kellett neki megmagyarázni a poénokat, és nem sértődött meg olyasmin, amin más
lányok igen. Érdekesnek találtam, kellemes volt vele időt tölteni. Tehát néhány hete
találkozgattunk, amikor elérkezett február 14. Egy ideig dilemmáztam, hogy randira hívjam-e
aznap, tartottam tőle, hogy többet lát a dologba, mint amennyi. 
Végül meghívtam egy fasza kis étterembe vacsorázni. Ő éppen olyan zavarban volt, mint én,
ugyan virággal, csokival, vagy bármiféle ajándékkal nem készültem, mégis percekig tartó kínos
csend telepedett ránk a vacsora asztalnál. Az étterem készült a nagy napra, piros és rózsaszín
szívecskék díszítettek plafontól a padlóig mindent. Ötfogásos menü volt, az összes kaja
valamilyen szerelemre vagy szexre utaló fantázianévvel. Akkor tört meg a jég köztünk, amikor a
menüt kezdtük lapozni. Amilyen neveket adtak az ételeknek, az a gasztronómia ellen előre
megfontolt szándékkal elkövetett kegyetlenség volt. Mint például Ámor nyila (nyáron sült hús),
vagy a desszert, mint édes beteljesülés. Perceken belül sírtunk a röhögéstől. 
A vacsora egyébként tízpontos volt, és a borok is mind passzoltak a menühöz. Vikinek volt egy

kedvenc játéka, megpróbálta kitalálni a többi asztalnál ülő pár történetét. Nevet is adott a
szereplőknek, és részletesen mesélt róluk, mintha ismerné őket. Például Julcsi és János, 20 éve
házasok, János szerencsejáték függő, az örömlányokat sem veti meg, már évekkel ezelőtt
elpókerezte a család minden vagyonát, de Julcsi ebből mit sem sejt. Julcsi háztartásbeli,
takarítás mániás, drága porcelánokat gyűjt, és fogalma sincs róla, hogy János már régen hamisra
cserélte a nippek nagy részét, hogy törlessze a tartozásait. Egyébként a pincérnő János
szeretője, nem véletlen ejtette el a tányérokat, hanem dühében, hogy János pont ide hozta az
asszonyt, pont ezen az estén. 

Viki minden párnak kitalált egy sztorit, az este egyre szórakoztatóbban telt, a bor kezdett a
fejünkbe szállni. Mire eljutottunk az “édes beteljesülésig”, addigra már kiveséztük az egész
éttermet, vendégestül, személyzetestül. Ekkor megkértem Vikit, hogy most rólunk meséljen.
Kicsit vonakodott, de aztán végül belekezdett: Viki és Szabolcs, megrögzött szinglik mindketten.
Fogalmuk sincs, hogy mit keresnek ebben az étteremben Valentin-napon, hiszen egyikük sem
vágyik komoly kapcsolatra. Egyébként remekül összepasszolnának, de egyikük sem hajlandó
feladni a függetlenségét. Családot, gyereket nem szeretnének. Egyetlen estére eljátszanak egy
normális párt, de mindketten tudják, hogy egy hónap múlva már egymás nevére sem emlékeznek
majd. Most viszont ez az este az övék. Kipróbálják, hogy mi lenne, ha… de valójában nem lesz
folytatás. 

Nem nevettem. Ő sem.

A leírása tű pontos volt.

Nem vitatkoztam vele, és ő nem is várta el, hogy megcáfoljam a hallottakat.

Aznap este még feljött hozzám, egy tökéletes randink volt, de reggel csak egy cetli fogadott az éjjeliszekrényen, rajta egyetlen szó:
freedom. 

Sosem láttam többet. De sokat gondoltam rá még hetekig, hónapokig. Van az a mondás, hogy
“ha szereted, elengeded”. Talán szerettük egymást. Ki tudja?

Nektek mit hozott a Mikulás? Nekem egy állati jó party-t a Marilyn bárban! Van abban valami
szürreálisan egyedi, amikor sztriptíz táncos csajok Mikulás sapkában táncolnak, nem? Vagy
télanyónak öltözve, szexi kivitelben, offkorsz. 
A megszokottnál is jobb volt a hangulat, elég sok párt is láttam, amire én azt mondom, ez igen!
Miért ne lehetne párosan élvezni a műsort? Egyébként tudtátok, hogy a Marilynben még ilyen
szolgáltatás is van? Eljöhetnek párok, és az asszony meglepheti az urát egy privát tánccal! Vagy
együtt kérhetnek privát táncot a lányoktól. Azért ez fel tud pörgetni egy kapcsolatot rendesen!
Zseniális! Családbarát sztriptízbár. Nem véletlen, hogy ez a legmenőbb Night Club 
kishazánkban.

A táncos lányok minden eseményen kitesznek magukért, akkor is képesek meglepni, ha
századszor látod őket. Művészet ez, én mondom! Higgyétek el, rengeteg night club-ban
megfordultam már, nemcsak itthon, külföldön is, de a magyar lányoknak nincs párja sehol!
Érdekesek, izgalmasak, titokzatosak és végtelenül kedvesek. 
Sok helyen láttam már unottan vonagló nőket a rúdon, kaptam számtalan öltáncot rezzenéstelen
arccal, ahol látszott a lányokon, hogy alig várják, hogy véget érjen az adott idő. A Marilynben ez
kizárt!

Valójában az sem gyakori, hogy az estéknek tematikája legyen. A legtöbb helyen mindig ugyanaz
van, ugyanazok a lányok, ugyanaz a zene, estéről estére. Itt, a Marilynben várom az
eseményeket, mint egy kisgyerek a Mikulást. 
A Mikulás Partynak már-már családias hangulata volt. Ezt is nagyon szeretem ezen a helyen,
látszik a személyzeten, hogy régóta együtt dolgoznak, és valóban az a céljuk, hogy a vendégek a
lehető legjobban érezzék magukat.

Néhány évvel ezelőtt jártam egy Night Club-ban Ausztriában, éppen ilyentájt, december elején.
Üzleti úton voltam, gondoltam, este elmegyek csavarogni, és kiengedem a gőzt. A hely kicsi volt,
és alig néhány ember lézengett odabent. A berendezés elég puritán volt, látszott, hogy nem
igazán akarnak bele fektetni. Összességében lehangoló volt az egész, de azért rendeltem egy
italt. Egy keveset ücsörögtem a bárpultnál, és körbe néztem. Egyetlen táncos lányt sem láttam.
Megkérdeztem a pultost, hogy hol vannak a lányok. Vannak?- kérdezett vissza. -Itt egy táncos
lány van és egy színpadi műsor van félóránként. Szemrevételeztem a színpadot. Egy kb 3×3
méteres rozoga emelvény volt, a falon néhány ikeás tükör, közepén a rúd. Valójában akkor kellett
volna kifizetnem az italomat, és tovább állni, de olyan ez, mint a szar horror film. Az első 10 perc
után tudod, hogy egy D kategóriás szar, tudod azt is, hogy nincs értelme tovább nézni, de akkor
is végig nézed, valami megmagyarázhatatlan okból.

25 perccel és két itallal később a rozoga színpad vörös fényt kapott, és a pultos felkonferálta
Anasztáziát. A négy-öt csocsesszel, akik rajtam kívül a bárban tartózkodtak, megtapsoltuk a
konferálást, ezt követően színpadra lépett Ő. 
Anasztázia nagyon magas volt, és nagyon vékony. Ahogyan közelebb ért, megcsillant a fény
izmos karján és vádliján. Fiatal volt, a bőre kreol, és kimondottan jól táncolt a rúdon. Az arca is
szép volt, vörös parókát viselt, hibátlan fogsorával elbűvölő volt a mosolya, tényleg csak az
ádámcsutka volt az egyetlen, ami nem illett a képbe. 
Amikor vége lett a műsornak -ami egyébként tök színvonalas volt a helyhez képest-
megkérdeztem a pultost, hogy a következő félórában lány is várható-e a színpadon. Azt mondta,
hogy nem, ma este csak Anasztázia lép fel, ki van írva a bejáratra. 
Fizettem és eljöttem, nem sok fantáziát láttam az este hátralevő részében. Megnéztem azért az
ajtót, valóban szerepeltek ott női nevek, minden nap más, de semmi több infó. Végülis ez is egy
módja a tematikus estéknek, nem? Azon a decemberi estén engem megtréfált a Mikulás…

Aki már felkarcolta az ötödik X-et, ahogyan én is, az nosztalgikusan gondol vissza a 90-es
évekre. Az egyetlen zavaró tényező belegondolni, hogy az bizony 30 éve volt. 
Retro Party volt a Marilyn bárban, és fergeteges volt, mint minden rendezvény. A zenék és a
hangulat visszarepítettek a múltba. Mennyire gondtalan időszak volt, te jó ég! Nyílván ebben az is
közrejátszik, hogy huszonéves voltam, és őszintén, mi gondja van egy huszonévesnek? Már nem
vagy kamasz, ezért nincsen agyi rendellenességed. De még igazán felnőtt sem vagy, nincs
családod, feleséged (jó esetben), nincs rajtad semmilyen felelősség. Viszont van már önálló
kereseted, amit arra költesz, amire akarsz! Nos, én szórakozásra költöttem a keresetem nagy
részét. Isteni szórakozóhelyek voltak a 90-es években! 

Albérletben éltem Budán 19 éves koromtól, indokolatlannak éreztem tovább a szüleim nyakán
lógni. Fősuli mellett dolgoztam, ebből tudtam finanszírozni a lakhatásom és a partyzást.
Valójában akkoriban más nem is érdekelt. Néhány hónap után a főiskolát elengedtem, és
halasztottam egy évet. A munkám nem volt túl jó, de nem fizetett rosszul. Utólag belegondolva az
volt életem legcsodásabb éve. 

Hétfőtől-péntekig dolgoztam, és egy teljes éven át minden péntek és szombat estém a
szórakozásról szólt. Micsoda év volt, atyaég! A 90-es évek elején rengeteg szórakozóhely
nyitotta meg kapuit, jobbnál-jobb szórakozóhelyek. Kivétel nélkül mindenki megtalálta a
számításait. Mi a haverokkal  bejártuk szinte az összeset. De általában a szórakozóhelyekre nem
lehetett korán érkezni, mi viszont szerettük minél korábban belevetni magunkat az éjszakába.
És akkor találtunk rá a Marilynre. Este 9-kor nyitott, hajnal 4-kor zárt. Egyébként a nyitvatartás
azóta is változatlan. Tehát úgy alakult, hogy a Marilyn lett a gyülekező helyünk, és nem is
találhattunk volna ennél jobbat. Egy idő után törzsvendégek lettünk, minden pénteken és
szombaton itt indult a buli, sőt nagyon sokszor itt is végződött. Egy idő után névről ismertünk
mindenkit, úgy éreztük, hogy egy jó nagy család részei lettünk. 

Volt persze akkoriban már több sztriptíz bár Budapesten, de a Marilyn volt az egyetlen hely, ahol
soha nem húzták le a vendégeket. Sem a pultosok, sem a táncoslányok. Így jó szívvel mertük
ajánlani mindnekinek. Pezsgett az éjszakai élet a fővárosban, rengeteg külföldi érkezett, a
szórakozóhelyek teltházzal dübörögtek minden hétvégén. A Marilyn bejárata előtt szombat
esténként kígyózó sorok álltak, ahogyan a diszkók bejárata előtt is. Jó volt VIP vendégnek lenni,
nekünk bármikor jutott hely.

Úgy éreztük, hogy az éjszaka császárai vagyunk, és azt akartuk, hogy ez az életforma örökké
tartson. Nyáron Balatonon  buliztunk rengeteget, de még akkor is előfordult, hogy a Marilynben
ért minket a hajnal. Nyilván mindenkinek nosztalgikus a fiatalkora, persze aki jól használta ki
ezeket az éveket. Azt hiszem, én megtettem amit lehet. 

Egy évig tartott az aranyélet, azután kénytelen voltam visszamenni a fősulira. Persze a bulizás
azután sem ért véget, csak ritkábban jártunk el. Mindenkinek kezdett komolyodni vagy a
munkahelye, vagy a párkapcsolata. Nekem persze egyik sem, és akkor jöttem rá, hogy bátran el
lehet indulni szórakozni egyedül is, hiszen a legtöbb helyen névről ismertem a személyzetet, a
vendégek negyedét pedig látásból. 

Néhány év múlva az én munkám is kezdett komollyá válni, sok diszkó bezárt, a vendégek
mindenhol lecserélődtek, így a kétezres évek elején már egy kicsit visszavettem az
éjszakázásból. Az egyetlen hely, ahova a mai napig járok, az a Marilyn. Nem véletlen! 
Figyeljétek a csütörtöki eseményeket, mert itt mindig történik valami, ami miatt érdemes rászánni
egy estét! Ja nem is minden héten, de legalább időnként. Ne felejtsétek el, hogy kik voltatok
fiatalon, a szórakozást nem lehet kiiktatni az életünkből! Anélkül nincs értelme semminek!
Gyertek, lazuljatok le, kapcsolódjatok ki időnként, ez ad töltést a mindennapokhoz!

Milyen egy tematikus nap egy sztriptíz bárban? Vérpezsdítő!
Habár, a Marilyn Table Dance Bar-ban sosem unalmas a műsor, a hely igényes, a lányok dögösek, a műsor változatos, mégis színt visz a szórakozásba, ha az estének van témája. És ami fergeteges, hogy minden csütörtökön van 1-1 ilyen rendhagyó este.
Most, február utolsó napján karnevállá változik a Marilyn. A csajokon sejtelmes maszk lesz, ami többet takar, mint a falatnyi tanga rajtuk, és ez baromi izgató.

A karnevál nem volt mindig elérhető a jónép számára, a XVI.-XVII. században még állati erkölcsösek voltak a népek, ezért tiltották, mivel bujaságot szimbolizál.
Bezzeg most! Vegyük például a riói karnevált, na ott aztán van bujaság, egyszer biztosan megnézem! Velencében már jártam, de a riói nyilván mindent visz. Nálunk busójárás van, az a legkevésbé sem érdekel, ezért is örültem a Marilyn kínálatának, mivel sokkal inkább passzol az ízlésemhez.

Az italok, mint mindig, kifogástalanok, itt fixen azt kapod, amit kérsz, nem cseszik tele jéggel a koktélodat, nem vizezik fel a piádat. A pultos csajok tényleg a kedvedben járnak, nem játsszák meg magukat, nem egy erőltetett izzadtságszagú helyen vagy, itt magas a színvonal.
A táncos lányok formásak, vonzóak, jól érzed magad a közelükben. A rúdtánc műsor kiváló, a table dance színvonalas, ezek a csajok nem szégyenlősek.
Az egész helynek van egy varázslatos színvonala, amitől azt érzed, hogy igen! Jó striptease bárba tévedtél be!

A privát táncok helyszínei izgalmasak, a választék lenyűgöző. Becsukod az ajtót magad mögött, kényelmesen elhelyezkedsz, és nézed a műsort, ami csak neked szól. A lányok pedig értik a dolgukat, elhiheted!
Nem véletlenül a törzshelyem, minden feltételnek megfelel ez a night club, pedig nálam magas a mérce. Egyik haver tavasszal nősülni készül, a legénybúcsú helyszínén nem kell tovább agyalni, életreszóló lesz, azt garantálom. Ő csak annyit kért, hogy azért ne legyen teljesen Másnaposok feeling, a többit rám bízza. Barátom, jó tanút választottál. Ami a Marilynben történik, az a Marilynben is marad!

A következő tavaszváró tematika lesz, én biztosan elmegyek, és megnézem a kis bimbódzó és nyíló virágokat, kiváncsi vagyok, mit tesznek le az asztalra… bár ezt te is tudod, én is tudom, hogy egy sztriptíz bárban mi kerül az asztalra!